és mindenki arról mesél, hogy hogyan került bele ebbe a társaságba, és mit adott az neki.
Ez az én rövid összefoglalóm.
Én "Ankalimon-gyerek" vagyok, 2010 tavaszi félévében végeztem el a Tolkien-kurzust és vetette be ő a hipnotikus képességeit, hogy hogy jelentkezzek táborba. Jelentkeztem. Egy célját és irányát vesztett, végtelenül bizonytalan fura kis verziója voltam önmagamnak, akinek épp nem maradt semmilyen kapaszkodója az életében, ellenben volt egy fájdalmas szakítása, amin próbálta valahogy túltenni magát és újrakezdeni az életét. Majdnem annyira tiszta lappal indultam, mint egy 14 éves, aki először szabadul fel az internetre.
A 2010-es tábori élményeimet egy 37 oldalas műben írtam le, kézzel. Ja, elég nagy élmény volt. Aztán mentem KÖMT-re, egyéb dolgokra, és a 2011-es táborba is, ami egyenes folytatása volt a 2010-esnek, bár továbbra sem teljesen sikerült megtalálni a helyem - aztán jött a 2012-es tábor, ami gyakorlatilag félbetörte az egész folyamatot, majd egy nagyobb kihagyás, és a 2015-ös tábor, amit szintén utáltam mindenestül. Legközelebb 2018-ban mentem táborba, az sok szempontból felszabadító és megnyugtató volt, majd legutóbb tavaly, kötelességből, próbaként - megtörtént, jól sikerült, és most letettem az egész tábort, MTT-sséget.
(A KÖMT-öket, ellenben, szinte egytől egyig imádtam, és majdnem minden ott is voltam.)
Azaz az MTT továbbra is az életem része, és nagyon szeretem, de attól tartok, a kis kagyló-énemet soha nem sikerült igazán felnyitnia.
Ezt annak tudtam be, hogy az MTT nem adta nekem sohasem azt a "végre vannak hozzám hasonló fura emberek!" érzést, amit oly sokaknak. Ilyen érzésem 14 éves koromban a KvízPart fórumon, majd 23 éves koromban az IFUSCO-n volt. Az MTT rengeteget adott a húszéves önmagamnak, de nem váltotta meg a világomat.
De aztán arra is rájöttem, hogy nem véletlenül nem váltotta meg: hiszen 14 éves koromban is tudtam már a tolkien.hu-ról, mégsem regisztráltam, nem csatlakoztam a közösséghez. És egész kamaszkorom során sem. Húszévesen pedig minden adott volt ahhoz, hogy teljesen beszippantson a társaság, de nem tette. Persze, mindenki ismert, meg csináltam pár dolgot, meg meg lettem hívva Anyádra, stb, de sosem lettem vérbeli MTT-s. Valami hiányzott.
A helyzet az, hogy ezek a jó fej, kreatív, fura, különleges emberekre nem hasonlítok annyira, és ami még fontosabb, nincs igazán szükségük rám. Sosem találtam meg igazán az utat ehhez a közösséghez. Nem lettem tagja egyetlen "klikknek" sem, és bár lett kapcsolatom (illetve kavarásaim) az MTT-ben, a legjobb barátaim továbbra sem onnan vannak (bár Szonját jól belevittem a sűrűjébe). Továbbra sem tudom egész pontosan megmondani, hogy miért nem lettem igazán vérbeli MTT-s, de semmi letagadnivaló nincs abban, hogy nem lettem és kész.
De nagyon jó embereket ismertem meg, és rengeteg szép élményt köthetek hozzá.
Középfölde, ez az én hazám - és az is marad, az MTT-től függetlenül is, az MTT pedig... egy kedves társaság, akiket örülök, hogy ismerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése