Egy sötét hajú királyfi vagy, csapzott fürtökkel és válladról lógó táskával, nyakadban lógó sállal, fejedről lógó fejhallgatóval, kósza dallamokkal, tánclépésben veted le a kabátod, az arcod a megszokott mosolyba merevedik egy pillanatra, mikor meglátsz, tánclépésben lejtesz végig a lakáson, majd leülsz és figyelsz, nézel, nézed a kőbe vésett szimbólumokat, melyek valakiknek valamikor betűk voltak, nézed a nap folyamán a Redditen felgyülemlett érdekességhalmot, nézed a Twitteren folyamatosan fel-felugró instant reakciókat és az újabb szellemességedre érkezett lájkokat, a nevetsz és bosszankodsz, felkapod és megszeretgeted a macskát,
te más vagy, mint a többiek, te kiszabadítod a csapdába esett békát és megmászod az égig érő paszulyt, te tudod az utat a sárkány barlangjába és a királylány szívéhez, a te furulyaszód elbűvöl bármennyi egeret, te szebb vagy, mint mások és megtehetsz dolgokat, amiket mások nem, mert te varázserővel születtél,
ez vagy te, egy álom, egy tündér királyfi, te a tündérek birodalmába tartozol, nem ide hozzánk a földre, egyszer majd elmész hosszú időre a tengerre, átvered a küklopszot és elidőzöl Kalüpszónál, felmész a hegyre és eggyé válsz a Nappal, és én csak nézlek, tehetetlenül, hisz én ember vagyok és a Földre születtem, elraboltál bikaháton és felfedeztettél velem egy új földrészt, de ez nem tesz engem tündérré, te tovaszállsz, én itt maradok, az örök emlékkel, hogy egyszer belenéztem a Napba és azóta minden más sötét és szürke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése