Syksyt befogadta egy öreg néni, és most vidáman dorombol egy horgolt terítőn a kályha mellett.
Syksyt megtalálták az építőmunkások a hengerek közt, és az építkezés "közös cicájává" vált, és felváltva hoznak neki enni.
Syksy egy pincében húzta meg magát, de az oda járó dolgozók néha előcsalogatják egy kis tejjel. Addig meg kedvére egerészik és van egy kis földbe vájt vacka.
Syksyt egy hozzánk hasonló fiatal pár próbálja szelidíteni, mert a négyévesforma kisgyerekük teljesen beleszeretett a csíkos-fehér bundájába, mosómedvére emlékeztető bozontos farkába. Egyszer már odadörgölődött egyikük lábához.
Syksy jól van.
Nem fázik és nem éhes.
Betűri a tappancsait a hasa alá és laposakat pislog.
Egerekkel játszik, fáról fára ugrándozik, szaglássza az avart, békákról álmodik.
Syksy boldog.
Boldog valahol, valakinél.
Csak nem itt van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése