úgy fáj, hogy ordítani tudnék

a soha nem szűnő aggodalom, a végtelen fájdalom, az állandó hiányérzet

apró tappancsnyomok az ablakpárkányon, egy széthagyott játék, egy tele tál, egy szőrrel teli kefe

se éjjelem, se nappalom

ez maga a földi pokol.