és a frissen feloldott koronakorlátozások, meg a télből hirtelen váltott nyár hatására mindenki a parkban, a füvön, a padon, a vízben, a teraszon és a műkövön találta magát.
A Kaarsild melletti kiülős helyeken hosszú sorokban várakoztak mojitóért a lányok legszebb vasár- és ünnepnapi koktélruhájukban. Alig száz méterrel arrébb néhány srác részegen alsógatyára vetkőzve vetődött bele a folyóba, társai lelkes orosz nyelvű biztatásától kísérve a túlparton. Átúsztak. A folyón egyébként csónakparádé volt, a jachtok versenyt ralliztak egymással, akár üresen, akár vendégekkel. Mi a víz mellett egy fapadon piknikeztünk és figyeltük az őrületet. A mi esténk azonban nem futott ki semmi őrületessé, vagy akár különlegessé.
Hazafelé menve elképedten bámultam a minden egyes négyzetcentimétert lefoglaló fiatal-csoportosulásokat. Ennyi ember ekkora helyen teljesen szürreálisnak hatott, ahogy kellemes, nyárillatú meleg is. Johann Voldemar Jannsen szobránál harmonika szólt, és néhányan keringőztek a dallamra. A Delta épületénél szecskaavató-hangulat volt. Mindenki kint volt. Mindenki ott akart lenni az év néhány nyári estéjének egyikén.
Csendben hazabicikliztem.
Youth is wasted on the young, jutott eszembe egy filozófus ismerősöm mondása.
Lehet, de a fiatalság energiája olyasmi, amit bárhol máshol hiába keresel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése