a laptoptartóm zsebében, hogy megjelöljem azokat a verseket a Kristiina Ehin-kötetben, amiket le akarok fordítani.
A régi jegyzetek és handoutok közt a kezembe akadt Imar augusztusi levele nekem. Ez volt az első, amit küldött a nagy nyári hallgatás óta, és az első, amit papírra vetett és valóban fel is adott. (Aztán több követte.) Emlékszem, elkeveredett az egyetemen, és napokig rágtam a körmöm, hogy hol lehet, mire végre megkaptam. Később, mikor már együtt laktunk, elszórva a lakásban számos piszkozatát találtam a végső írásműnek.
Egyébként elégettem mindet, és minden más levelet is, amit tőle kaptam. Csak ez, mivel a laptoptartómban lapult, megúszta.
A fene egye meg.
Persze kinyitottam és belenéztem. A mai napom úgyis Imarral indult. (Írt, hogy reggel megjelent egy új véleménycikke a Postimeesben és áll körülötte a bál.) A levél tartalmát kívülről fújtam persze, de egy szakaszon megakadt a szemem.
Please believe me when I say that - no mather what - I would, and will never, consciously ignore you. Never.
Hah.
Ez a két mondat hatására az emlékezetem szinte önkéntelenül végighasított az elmúlt egy év nem kevés alkalmán, amikor tudatosan, sőt rutinszerűen ignorált engem.
Hétfő este, a teraszon sört kortyolgatva Maruša, a volt szomszédom a szemembe nézett és elárulta, milyen benyomást tett rá és a férjére Imar, miután először vendégeskedtünk náluk. Bármilyen progresszív és feminista nézeteket hirdet, a saját barátnőjét látványosan nem tiszteli.
Persze nyilván ezt annak idején komolyan gondolta. Csak akkor én még nem tudtam, hogy az életre szóló elhatározásai olyan életre szólóak, mint egy sáskajárás Kenyában. (Jön, pusztít, elmegy.)
Imárka Postimees-cikke nem váltott ki nagyon pozitív visszhangot. A liberálisok az érvelési hibákat és a személyeskedő hangvételt nem díjazták, a konzervatívok a tárgyi tévedéseket, a szerző leereszkedő, sznob stílusát, előnytelen fényképét és keleti hangzású nevét. A cikkben újra a progresszív értékek, a radikális feminizmus, a metoo-mozgalom és a genderideológia mellett teszi le a voksát. A cikk persze nem arról szól, hogy ő maga jó ember-e, csak azt sugallja, hogy ha ilyan értékek mellett foglal állást, akkor az.
Csak sajnos nem az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése