Éppen ezt a listát olvasgattam, motivációs gondolatok, tök jó, arra is, hogy elcsesszem a drága időm szakdoga helyett mert gyenge szar vagyok, meg jó érzés volt az is, hogy a lista egy része már nem vonatkozik rám. You've come a long way, girl!
Ja, szóval tök jó kis lista, egész értelmes, aztán jött a 13. pont. Stop being afraid to pursue the dream, no matter how clichéd it may sound. Eddig oké.
You dream of writing books, creating films, becoming a CEO or this country's president. Why not let the desire to make your dreams come true overpower your fears for reaching them?
Lö agyfasz.
Gyökér. Mármint nem az, hogy ne add fel az álmaidat, hanem hogy milyen álom már az, hogy "híres akarok lenni", vagy "főnök akarok lenni", vagy "gazdag akarok lenni". Amúgy is egyértelmű, de épp ma olvastam Brian Tracynek - érted, a világ egyik leghíresebb motivációs előadójának, aki folyton arról pofázik, hogy hogyan keresd magad betegre - az egyik cikkét, melyben elsőnként szögezi le, hogy csípőből visszapöndöríti azokat, akik a hírnévért vagy gazdagságért akarnak vállalkozók vagy előadók lenni. Vagy Szirmai Gergő Hobbit3-kritikája is jól megfogalmazza a dolgot. (Csaba azóta is háborog azon, hogy ehhez képest mennyit kért a Tolkien Napon a fellépéséért. :D )
Szóval ez a lényeg. Hogy ez így nem megy. Mi a francról akarod azt a könyvet írni vagy filmet forgatni? Meg mi a fenének akarsz a vezérigazgatója lenni? Mert a HR-esek és a vállalkozók regényeket tudnának mesélni azokról a használhatatlan informatikusokról, akik elvégeztek egy infós iskolát szarul, aztán várták a pénzesőt. Érdeklődés nulla, szorgalom nulla, de ők is akarnak Mercedesszel rohangálni, mint a főnök.
(Attól tartok, a versenyszféra igen, de a politika sajnos nem szűri ki a kizárólag hatalomszagra gyűlőket, úgyhogy őket nem veszem bele. Maradjunk annyiban, hogy egy jó miniszter sem azért adja a fejét országvezetésre, hogy koronában és hermelinpalástban tekintsen le népére a vár tetejéből.)
Szóval érted, nem lehet azért csinálni ezeket, hogy végül te kapj valamit, és akkor azt majd elmondhasd magadról. Gyereket sem azért csinál az ember, hogy legyen gyereke. (remélhetőleg)
Elvileg dolgokat azért kéne csinálni az embernek, mert valami célja van vele, valamiért neki az fontos. (És nem, nem a Mercedes miatt.) Valamit elvileg adni akar a világnak, még akkor is, ha utána nagyon hízik a mája, hogy sikere lett. De motiváció és tartalom nélkül nem fog menni, vagy csak nagyon keservesen, és nem sokáig.
Tudom, TUDOM, nem kell fennakadnom egy kilóra írt sekélyes SEO-cikken. Meg amúgy is Captain Obvious vagyok.
De sajnos őrület, hogy annyiszor belefutottam már ebbe az infantilis, ál-felnőtt, nárcisztikus hozzáállásba, meg abba, hogy ő majd jól megmutatja, és ha nincs semmi tartalma, akkor majd nyomni fogja erőből, mint a szarást, mert ilyen világ ez és az erősek maradnak életben, és várjuk csak ki, majd meglátjuk.
Hajlamos vagyok irigyelni embereket, de őket sosem sikerül. És tényleg nem azért írom ezt, hogy erkölcsi fölényemet szellőztessem itt ezekben a hasábokban, hanem mert ez a motiváció, és mit-miért-csinálj/csinálok dolog nekem fontos téma, és gyakran meggyűlik a bajom az elmagyarázásával. És mint mindig, amikor nehezen értek valamit (esetünkben a fent bemutatott gondolkodásmódot), nekiállok írni róla, hátha időközben megvilágosodok.
Illetve elgondolkozom, hogy én nem vagyok-e túlságosan a kapni akaró oldalon. De talán nem. Remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése