a menyasszonyi ruha

Annyi van még bennem, hogy ezt a bejegyzést megírjam róla, aztán befogom a pofám, tényleg.

Szóval Nórival visszamentünk a Golden Rose-ba, hogy remélhetőleg lezárjuk a menyasszonyi ruhavásárlás problematikáját. Nem is igazán azt a procedúrát akarom elmondani, ahogy adott ruha a markomban landolt, hanem azt, mi mindent tapasztaltam a ruhavadászat során.

Az én esetem speciális volt, mert érzelmi okokból én egy bizonyos márkához ragaszkodtam, és mást nem is szívesen akartam volna felpróbálni (végül nem is kellett). Ez lehet, hogy nagyon sznobnak hangzik elsőre, de tényleg inkább csak szentimentalizmus. Már nem emlékszem, hogyan kezdődött az egész, de Nórival egyszer rákattantunk a Maggie Sottero-ra, éveken keresztül nézegettük a kollégiumban az új kollekciókat, kritizáltuk, lestük a beküldött képeket igazi menyasszonyoktól, és arról ábrándoztunk, mi állna jól rajtunk. Izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy van Budapesten szalon, amely forgalmaz ilyen ruhákat, és anno mikor Ildi volt menyasszony, őt is ide vittem, és végül egy olyan ruhát varratott magának, amit itt talált. Mikor először láttam élőben ezeket a ruhákat, a bolti eladókat teljesen kiakasztottam, mert sorban tudtam a modellek nevét. :) (A legtöbb menyasszonyi ruhának saját neve van.)

Szóval nekem ez ilyen speciális eset volt, és nagyjából tisztában voltam azzal is, hogyér' adják ezeket a darabokat. Mondhatni, átlag szalonáron, ami 80-180 000 Ft-ot jelent, marha sok minden függvényében. Egy külföldi márka (pl. Mori Lee, Demetrios, vagy az enyém, a Maggie Sottero) hivatalos partnerüzlete kb. ilyen áron ad kölcsönzésre, a régebbi modelleket igyekeznek kiárusítani. Emellett nyilván vannak outlet üzletek, meg saját ruhákat árusító szalonok, ezekből a kevésbé ismertek (pl. Emma, Lili) olcsóbbak, az ismertebbek (Daalarna, Héjja) nyilván ordas módon drágák is lehetnek, meg hát persze a határ a csillagos ég, volt már a Menyasszonyi Börzében, hogy 450 kilóért árultak egy egyedi Zuhair Murad ruhát(!), ami eredetileg nyilván lazán hétszámjegyű összegbe került, ha nem nyolcba. Az ilyen adásvételi csoportokban minden teljesen lutri. Én nem vagyok híve annak, hogy az ember pont a menyasszonyi ruháján akarjon spórolni, de az ilyen csoportokban igazi gyöngyszemeket lehet kifogni őrült jó áron. Mindezek mellett külön kasztot képeznek az Aliexpress és társaival kacérkodó menyasszonyok: ezek fele örvendezve mutogatja csodás ruháját, ami "olyan mint a képen", másik fele könnyek közt keres sos ruhát egy szalonban, mert "nem olyan, mint a képen". Hogy pont te melyik leszel, az vagy a szerencsén, vagy nagyon alapos utánanézésen múlik.

Összességében ez mondható el a teljes esküvői előkészületre. Szokták kérdezgetni tőlem, hogy mennyi pénz meg mennyi idő kell egy esküvő/lagzihoz, de erre nyilván lehetetlen válaszolni, mert minden elképzelés, kapacitás és büdzsé kérdése.

Én szalonból vásároltam a ruhám, mert 1) ehhez kötött valami, 2) ebbe szerettem bele, 3) hálistennek van rá pénzünk.

A meghívót mi magunk csináljuk, mert 1) van kapacitásunk ezzel pepecselni, 2) vannak barátaink, akiket segítségül hívhatunk.

A helyszínt magunk meszeljük ki, mert 1) nem vagyunk normálisak, 2) nem vagyunk normálisak, de találunk még néhány nemnormálist, hogy segítsen. :D

De a fotósért, zenekarért fizetünk mint a katonatiszt, mert nincs olyan ismerősünk, és mert biztosra akarunk menni. A meghívó még lehet kicsit csálé, de ha nekem elrontják a bulit, vagy tokás leszek a képeken, én gyilkolok.

Szóval a menyasszonyi ruha. Nagyon jó nekem, hogy Nórival tudtam kiválasztani, mert mégiscsak vele tüncögtük szét kollégista korunkat ezekre a ruhákra, és olyan jó volt tudni, hogy van valaki mellettem, aki jól ismer, és bízhatok a véleményében! ^^ Azért általában az ember nem úgy indul neki ezeknek a vadászatoknak, hogy van egy barátnője, akivel éveken át már több tíz esküvői ruhakollekciót kielemezett (tudom tudom, mikre nem volt időnk)...

Én konkrétan felpróbáltam az első, általam kinézett ruhát, abszolút nem tetszett, aztán felpróbáltam két tök másmilyet, azok jobbak voltak, aztán ezt, ami végül a befutó lett. Elmentem a Golden Rose másik szalonjába Nóri társaságában, ott is felpróbáltam asszem... 4? ruhát, az egyik nagyon bejött, de nem győzött meg igazán teljesen. Nóri szkeptikusan jött velem felpróbálni megint az első szalonban a nagy esélyest, és teljesen levette a lábáról. Még 2 ruhát felpróbáltunk utána, gyönyörűek voltak, nem álltak rosszul, de abszolút egyértelmű lett, ki a győztes. Még azt is megkérdezték, igent mondok-e a ruhára. És csodálatos volt. :)

Van valami durva abban, hogy leteszem a voksom egy menyasszonyi ruha mellett, és azt mondom, hogy életem egyetlen (tervezett) esküvőjére az és nem más lesz a ruhám, és az ebben készült képeket fogom mutogatni a reménybeli leszármazottaimnak mostantól életem végéig. (Bogáta ne drámázz már, ez csak egy ruha.) De ezzel is az van, hogy ha az ember "lelkére ragad" (ez egy mari kifejezés... azt jelenti, megszereti) egy ruha, akkor nem is kíváncsi többre, még akkor sem, ha elvileg/statisztikailag talán létezne jobb. Mikor kitöltöttem az űrlapot és kifizettem az előleget, egy cseppet sem éreztem, hogy húúúha micsoda mindent eldöntő lépés. A világ legegyértelműbb dolgának éreztem, és egy cseppet sem gondolkoztam azon, hogy jól tettem-e.

Már csak az van vissza, hogy férjhez menjek benne. :) Buta voltam, hogy eldicsekedtem vele facebookon, valószínűleg nem is mutogatom többet, bár én magam naponta többször is megnézem. Az esküvőszervezésből még nagyon sok van vissza, de olyan jó, hogy ez már egy fix pont benne. :)