LingDok

...azaz Bölcsészdoktoranduszok Országos Konferenciája, Szegeden. Itt voltam az elmúlt két napban, és abszolút úgy csináltam, mintha ez valami hú de nagy dolog lenne, nyilván nem az, de nekem ez volt az első igazi doktoranduszkonferenciám, úgyhogy nekem mégis kicsit az volt. (dat jólformált mondat)

A belem is lógott ezen a héten, így elhatároztam, hogy Szegeden "pihenek": amint megtartom az előadást, egyedül azzal leszek elfoglalva, hogy kiélvezzem a kis kirándulást, jókat beszélgessek és sétálgassak, stb.

Na de addig az előadásom.

Bármennyire is volt nagyon lelkes és támogató a környezetem PP tanár úr és Tücsi is, egyszerűen nem tudtam rábírni magam, hogy kellő figyelmet szenteljek az neki. Most kaptam új munkát, most kezdem a jogsit, járok jegyesoktatásra, a hátam közepe még ez a hülye maris cucc! Nyögvenyelősen, szájamat húzogatva, vonaton végül valahogy mégis összekalapáltam egy ppt-t, és miután megérkeztem Szegedre, a kevéssé felkészültek jól megérdemelt szorongásával vártam, hogy sorra kerüljek. Ja amúgy mondtam már, hogy ez egy elméleti nyelvészeti konferencia, és az én előadásom cseppet sem elméleti nyelvészeti témájú, és amúgy alig volt uralista közel s távol? (Mondjuk ez nem biztos, hogy baj.)

Szóval én hallgattam a hihetetlenül szakmai előadásokat, amiknek a felét sem értettem, meg néztem a szebbnél szebb ábrákat, amik többet mondtak volna Csabának mint nekem, és egyre csökkent bennem a remény, hogy nem fogok totális amatőrnek tűnni. Egyetlen örömöm az volt, hogy csapódhattam HR kisasszonyhoz (azaz inkább ő csapódott hozzám), megismerkedtünk ebéd alatt kedves és jó fej és értelmes egyéb előadókkal, és olyan üdítő volt ilyen jó társaságban (nyelvészek ^^) tölteni az időt, hogy mikor kiléptem a pulpitusra, nem egy sereg villogó szemű szakembert láttam, hanem sorstársakat, amiket érdekel, hogy sikerül nekem az előadás.

Amúgy nem sikerült zseniálisan jól. Éreztem, hogy túl keveset foglalkoztam a prezentációmmal, néha nem jutott eszembe a megfelelő szó, dadogtam, elakadtam. Az előadás felében a kivetítőre pislogtam, amíg le nem esett, hogy előttem van egy monitor, onnan látom, mi folyik épp a kivetítőn. De belefértem az időbe, a mari nyelv iránti lelkesedésem így is átjött, az egyéniségem is (remélem nem zavaró mértékben), az emberek mosolyogtak, és bár nem nagyon tudtak hozzászólni, akik igen, azok nagyon támogató módon tették. És még Kálmán László sem szedett szét, mint ahogy többeket korábban - hátradőlve mosolygott, mintha inkább cuki lennék, mint érdekes/komolya vehető.

Én voltam a szekciómban az utolsó, és hihetetlenül megkönnyebbülve mentem ki a teremből. Szintet léptem! Előadtam egy doktoranduszkonferencián! Az előadásom nem valószínű, hogy eljut a publikációig, de beválogattak, megcsináltam, és nem égtem kiemelkedően nagyot. A szünetben többen odamentek hozzám, beszélgettünk a finnugor nyelvekről, sokkal jobban erőre kaptam, és csendben nagyon örültem, hogy nem a második napra vagy még későbbre osztottak be, hanem túl vagyok rajta máris.

 nincs előadás hörcsögpofa nélkül

jajajj csak ne kérdezz nagyon nehezet!

Az előadásom után jött még egy szekció, aztán a Másával való találkozás volt tervben. Fél7-kor azonban rájöttem, hogy ő 8 előtt nem ér rá, így nyugodtam elmehetek a Gringo's Barba a nyelvészekkel, ahol a közös vacsi volt. Igen ám, de a közös vacsira mindenki már délelőtt leadta a rendelését, így negyed 8-kor gőzölgő frissensültekkel várták a vendégeket - kivéve engem, aki egyedül ücsörögtem kajátlanul, tantaluszi kínokat kiállva, mert külön rendelni már nem lett volna időm. Megmagyaráztam a helyzetet a környező asztaltársaságnak, mire kaptam egy kedves embertől egy szelet pizzát. Aztán, ahogy haladt előre az evés és laktak jól az emberek, jött egy tál sültkrumpli. Egy negyed lepény. Néhány csirkefalatka. Valaki nem kérte a salátáját. Összesen négyféle főételt ettem, teljesen ingyen, abszolút jóllaktam, és közben mindenki jót mulatott rajtam. :D Még ittam egy tósztot a frissen megismert pázmányos számítógépes nyelvészekkel, és kilőttem Másával találkozni. Kb. 20 méter után rájöttem, hogy ottfelejtettem a kesztyűmet, de már nem akartam visszafordulni, így is késésben voltam.

Mását eléggé imádom, és nagyon jó volt újra látni. Úgy terveztük, hogy nála alszom, de előtte még sétálgattunk egy kicsit Szeged nagyon szépen feldíszített belvárosában, ittunk egy forralt bort, rengeteget beszélgettünk, és örültünk a karácsonyi hangulatnak.

vidámkodás IFUSCO szatyorral és Másával :) 

ettől a póztól majdnem begörcsölt a térdem... nagyon picik az udmurtok!!

Mása valahogy az a csaj, akivel végtelen mennyiségűt tudunk beszélgetni, és soha nem unjuk meg. Ő is elég eleven, animált, mint én, nagyon értjük egymás problémáit meg élethelyzeteit, és hasonló módon tud hallgatni és reagálni, mint én, és persze mindketten nagyonnagyon imádjuk a FU világot. :) Így hosszú ideig ácsorogtunk az egyre hűlő forralt borral a kezünkben, majd elrobogtunk Másáék lakására Szeged külvárosában. A panellakás egyszerű, szinte lepusztult volt, mégis én szörnyen jót aludtam a friss ágyneműben és az apró szobában, a csendben, egy igazi udmurt gyógynövénytea után, és abszolút kipihenten ébredtem. Kaptam megint teát reggelire, beszélgettem egyéb udmurtokkal, és minden kicsit olyan volt, mintha megint Udmurtiában lettem volna. :)

Bementem megint a konferenciára, ahol örömmel láttam, hogy a kesztyűmet valaki elhozta a Gringo's Pubból. A maradék két szekció sokkal közelebb volt az én... felfogóképességemhez(?), illetve örömmel hallgattam K. Rebeka udmurt evidencialitásos, nagyon magas színvonalú, nagyon érdekes előadását. Az utolsó előadó épp HR kisasszony volt, aztán ezzel lezárult a konferencia, kalap-kabát, irány a pályaudvar. A hazautazó nyelvésztanárok mellé szólt a jegyem, igyekeztem nem tudomást venni róluk, ez könnyen ment, miután rosszul lettem a pályaudvaron vett pogácsától. A laptopom lemerüléséig írtam a vonaton ezt a bejegyzést, csak most, a Kamarában fejeztem be, de örülök, hogy sikerült a végére érni. Remélhetőleg sokszor visszakeresem majd, mint "életem első komoly konferenciájának élménybeszámolóját"... :)