Rossz a laptopom ventilátora, olyan hangokat ad ki, mint egy Zetor traktor. Még hetekbe telik mire megjön a pótalkatrész, addig itt kerreg nekem. Nem csoda, ha ideges vagyok.
"Közeleg az újhold, és nem csoda, ha mostanában mindenki ingerlékeny és befelé forduló lesz", mondta a tánctanár hétfőn. (A hangulatokra és energiákra való érzékenysége egyébként is mindig lenyűgöz.)
Valami nem jó.
Valami nem oké a konstans energiátlanságban, dermesztő hidegben, állandóan este 11 után hazaeső, fáradt és elgyötört Csabában, egyre koszosodó lakásban, a zsibbadtan sápítozó tanszéki kollégákban, akik ijedtükben egymás torkának esnek neki. Nem jó, hogy úgy tudnak eltelni napok, hogy egy szál sikerélményt nem tudok elvinni az ágyamba magammal, mikor véget érnek.
Mindig azt gondoltam, hogy bármi történjék is, megoldjuk. Biztos van valami mód. Általában van is, de ilyenkor tud annyira elkeseríteni, ha azok az intézmények akadályozzák az életet, amelyeknek elvileg az lenne a létezése lényege, hogy segítsenek... csak hogy egy szemléletes példát mondjak, a mostani rablás 1000%, hogy belsős dolgozó műve. A rendőrség valószínűleg ki is tudná deríteni, de azt hiszitek, nyomoz? Örülünk ha nem kell majd fizetni a jegyzőkönyvért. Az ELTE-től sajnálkozáson kívül még semmit nem kaptunk. És akkor mit tudunk tenni?
Innen már csak feljebb lehet, mondta anyukám, és remélem igaza van, de nem csodálkoznék, ha holnap arra jönnék be, hogy aládúcolták és felrobbantották a tanszéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése