Lö 2016

2016, amitől mindenki, aki trendi, olyan érzelmekkel búcsúzik, mint egy gennyes keléstől az arcán.

És fellélegezve koccint szilveszterkor, sóhajtva, hogy jessz végre újév van, mintha 2017 valami megváltás lenne a jelenlegi problémákból, elhalálozó hírességek sorából, végre megtört az átok, mostantól tiszta lappal indulunk. Aha, Törökországban robbantottak, 40 halott.

Najó.

Ambivalens érzéseim vannak 2016-tal kapcsolatban, mert egyrészt a világpolitikai események tényleg borzasztóan elkeserítettek, és alaposan megingott az emberiségbe vetett hitem, de közben ez az év nekem hihetetlenül jó volt. Mármint komolyan, kinek van ilyen jó éve. Ki érdemelhet meg egyáltalán ilyen jó évet.

2015 végén azt fájlaltam magamban, hogy még nem tettem le semmilyen "tudományosat" az asztalra. Hála Istennek, az első negyedévben rendesen ráfeküdtem erre, sikerült beadni minden beadandót, és a szakdolgozatomat is úgy sikerült befejeznem, hogy nagyon jó fogadtatásban részesült. 2016 további része ettől kezdve jutalomjáték volt, egy nagyszerű dologgal a másik után.

- Megvédtem a szakdolgozatomat, 22 éves önmagam álmát beteljesítve kitüntetéssel diplomáztam és felvettek állami ösztöndíjas doktori képzésre. Kaptam egy irodát az ELTE-n, túl vagyok az első doktoranduszkonferenciámon és bevettek egy-két egyetemi projektbe. Énekeltem a finn népdalkörben, kijutottam a Finnugor Világkongresszusra. Tartottam előadásokat Zircen, Kőbányán, illetve a fokoláre közösségben.

- 3 év után megint kijutottam Oroszországba: 3 zseniális hetet töltöttem Udmurtiában, megismerkedtem Anika kisasszonnyal, Dimával, Juliával, Vikával, és még egy csomó nagyszerű emberrel, és az udmurt vidék bájával. Minden napja csoda volt.

- 16 zseniális napot töltöttem az öcsémmel körbeutazgatva Franciaországot, sátorozva-buszozva-biciklizve-túrázva, csodálatos volt, imádtam, nagyszerű emberekkel töltöttük az időt, nagyszerű volt jobban megismerni az öcsémet is, Franciaország pedig tényleg az Isteni Hatszög. Az út nyomát valószínűleg örökre a sípcsontomon viselem... :)

- Eljegyeztek, és szervezem minden idők leg... hát, nem is tudom, milyenebb esküvőjét, mindenesetre tele van "eredeti" ötletekkel, és nagyon élvezzük. :) Férjhez megyek idén, ollé ollé, marha jó buli lesz, és év közben a párkapcsolatom is csak egyre jobb lett.

- Szereztem egy új munkát, egy olyat, amire 1-2 évvel ezelőtt abszolút alkalmatlan lettem volna (és nemcsak a nyelvtudás hiánya miatt), most viszont egy remek kihívás, amitől remélem, csak fejlődni fogok.

- A "szűkebb" családom 1 fővel bővült, és 2 másik úton van, illetve Csabáéknál is gyarapodóban vannak, férjhez adtuk drága Andi unokatesómat, továbbra is mindenkit imádok, és nagyon szerencsés vagyok, hogy közéjük tartozom.

- Sok-sok edzés, több sport kipróbálása és jó sok odafigyelés segítségével valahogy az év végén sikerült jelentős mennyiséget fogynom. 2011 óta nem voltam ilyen kevés kiló, ilyen izmos pedig kb. soha, és ez elmondhatatlanul jó érzés.
- És akkor még nem volt szó arról, hogy egy csomót utaztunk Csábrágra, Dragéba, Tamperébe, Anyádra, részt vettem a remek KÖMT-ön és énekeltem musicalt színpadon (és nem dobáltak meg paradicsommal), megmaradtak a legjobb barátaim és továbbra is imádom őket, és egy csomó csodálatos élmény köt hozzájuk.

És ezeknek a többségét viszem tovább 2017-be is, hiszen ezek folyamatok, melyek elindultak, vagy kiteljesedtek az elmúlt évben. Bár pillanatnyilag megint szakmai kihívással nézek szembe, nagyon sok erőt ad, hogy tavaly is erősen kételkedtem magamban, és akkor is sikerült megugrani a lécet. Talán a legnagyobb eredménye a tavalyi évnek az, hogy most már sokkal ritkábban vesztem el a hitemet, és nem ülök fel a negatív károgásnak. Elengedtem a megfelelési kényszerem (egy jelentős részét), és ez hihetetlenül kifizetődőnek bizonyult. Mint az MTT-ben, mind random összegyűlt társaságokban végre igazán nyugodtan és kényelmesen éreztem magam, úgy, ahogy vagyok, és gyakran pont ez tett népszerűvé. Ilyet még nem éreztem! :D Ha valaki mégsem kedvelt, az egy cseppet sem izgatott (legfeljebb érdekes volt). Nyilván nekem is voltak veszteségeim és csalódásaim 2016-ban, több közülük meglehetősen fájt, de nem tudom magamat okolni értük. Bárcsak ne történtek volna meg, de most, hogy megtörténtek, nem érzem úgy, hogy elkerülhetők lettek volna. Végső soron leginkább magamnak tartozom őszinteséggel, és van az a helyzet, amikor a barátság további fenntartása csupán önámítás.

És hát ez az, hogy a legnagyobb csalódásom az emberiségben volt. A Brexit teljesen a padlóra küldött, Trump megválasztásából pedig máig nem száradtam fel. Teljes mellszélességgel a megértés pártján állok, hosszú-hosszú órákat töltöttem az emberek motivációinak, érveinek hallgatásával, analizálásával, de sajnos úgy éreztem, nem kerülök közelebb az igazsághoz, hanem csak azt látom át, milyen könnyen manipulál kevés ember sokat, milyen szörnyű, hogy az internet összes tudása csak butábbá teszi embereket, és hogyan menekülnek a túlságosan kitágult világ elől saját alternatív valóságbuborékjukba, mert, lássuk be, a teljes kép valóban kétségbeejtő. A saját kicsi, csodálatos életem alapjaiban köszönhető annak, hogy az én városom éppen nincs útban senkinek, az én hátteremmel érkező emberekben valakik látnak valamilyen potenciális hasznot, épp ezért hagyják, hogy nekem jó legyen, miközben a bolygó itt is, ott is omladozik össze, de mindez olyan kevésen múlik, és bármikor megváltozhat. Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy az ember ezek tudatában nyugodtan élje világát, de én éppen ezért jobban félek az eljövendő évektől, bármennyire is 2016-ban történtek az azokat elindító események.

(Ami a híres emberek elhalálozásait illeti, bocsánat, de ezek nem vágnak elevenembe. Az öreg és/vagy drogos emberek sajnos bizony meghalnak, és ez nem 2016 hibája. Imádtam sokukat, de lássuk be, jelentős részük már csak vegetált, vagy nagyon szenvedett. Sajnos ilyen az élet, senki sem halhatatlan. Ahogy öregszünk, életünk fontos művészei sorra előttünk fognak meghalni.)

2015-ben azt kívántam magamnak, hogy próbáljak fiatal és nyitott maradni, ne szűkítsem be a világomat. Furcsa, mert úgy érzem, nem tettem, rengeteget tapasztaltam ebben az évben, ugyanakkor ez azt eredményezte, hogy szinte még ragaszkodóbb lettem a meglévő világomhoz. Nem igazán tetszett, amit "odakint" láttam... a fásultságot azonban sikerrel elkerültem.
2016 a felnőttségről szólt. Felnőtt feladatokról és terhekről, amiket muszáj volt felvállalni, de felnőttem hozzájuk, és sikerült teljesíteni őket. Felnőttes szabadságérzetről, és felnőttes sérülékenységről... egyre kevesebb ember van, aki engem vezet, engem véd, és egyre több, aki inkább bennem látja a vezetőt/védőt, vagy csupán az embert, aki majd megoldja.

Mit kívánok 2017-től? Hogy ne kényelmesedjek el. Ne vegyem úgy, hogy alanyi jogon jár nekem a FU világ, Csaba, a család, a minden. És lazítsak egy kicsit, ne rettegjek folyton az apokalipszistől.

Boldog új évet szokás kívánni egymásnak, és nekem 2016 tényleg boldog volt. Remélem, 2017 is az lesz, és nem csak nekem. :)

Moana, Moana, Moana, YOU'RE SO AMAZING!!!!!!!