A Wööt tagjai csodálatos hangjukkal megint teljesen elvarázsolták a közönséget. Mellettem Tanja a fejét ringatta a dallamra, Merit odébb a szöveget tátogta.
Imar gitárról hegedűre váltott, és mi felperdültünk, megforgattam egy nyelvészbácsit a Kalamees dallamára, aki minden egyes új alakzatnál felkiáltott, hogy "Jaaa?", én meg szakadtam.
A koncert véget ért, a Wöötöt sikerült meggyőzni, hogy maradjanak még. Vidáman csevegtek a kis tanszéki ólamban, én meg nem győztem gyönyörködni bennük. Imádom a zenéiket, és örültem, hogy vendégül láthatom a bandát.
Milyen jó kis tanszéketek van, mondták. Tücsi kezében megjelent egy üveg fehérbor.
Az a capella estet sör követte majd Vana Tallinn, a KK-t a Liquid Rock kocsma, a terepmunka-beszámolókat pedig viták az altaji alapnyelv legitimitásáról. Észt és angol szó keveredett némi magyarral, a háttérben rockslágerek és eltérő szakirodalmi háttér. Rég hallottam Gergőt tudományról beszélni, és mintha Imar manírjai is egy kicsit mérséklődtek volna az értekezés hevében. Mellettünk Tücsiék beszélgettek, valahol odébb Ditta, Merit és mások.
Hogy lehet ennyi jó fej ember egy helyen és én mióta érdemlem meg, hogy a társaságukban legyek.
A Wööt visszahozta a téli egyetem hangulatát, a megismerkedést a sok új emberrel, a pincehelyiségekben alámerülést a nyelvészetbe, a sörrel tompított pillangókat a gyomorban. A másnapi permjákórán, mikor kollektívan nyomorultak voltunk, megállapították a többiek, hogy úgy vigyorogtam az este, mint egy buddhista szerzetes.
Well, I'll be damned.
Mondanám, hogy jaj de borzasztó, és soha többet nem keverem a fehérbort a Vana Tallinnal, és semmi ilyesmi soha elő nem fog fordulni... de fog.
Szóval ez van. És borzasztóan jól éreztem magam kedd este.
Hogy lehetek ilyen szerencsés. Gondoltam ezt, miközben Németh Danival kavargattam a kapucsínót csütörtök délben a KK-ban és a tudományos élet anomáliáiról beszélgettünk, vagy mikor Főszerkesztő Úr mellett csendben hallgattuk szerkesztőtársunk verseskötet-bemutatóját, vagy mikor az idelátogató Dimának meséltem arról, hogy megy a hakni, és a később csurig töltött 029-es teremben kerekasztal-beszélgettünk az udmurt nyelv jövőjéről. Az emberek a FB-on hallottak az eseményről és eljöttek!
Így van ez a FU világgal, gondoltam valamikor tegnap. Az ember azt gondolná, hogy már nem lehet jobban szeretni, aztán mégis jobban és jobban szereti.
PS: shit, holnap tali Kristiina Ehinnel és Silver Seppel, shitshitshit valaki tanítson meg észtül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése