Te jó ég.

Az elmúlt napok egy érdekes, vegyes eleggyé álltak össze bennem, mintha csak egy "best of 2018" albumot pörgetnék az agyamban, és próbálnék kiigazodni rajta, hogy tulajdonképpen mi is történik.

Na nem mintha nem élvezném. Olyan, mintha drogokon élnék. (Nevezzük finnugrisztikának.)

Rengeteget utaztam az évben, de még mindig úgy érzem, mintha folyton utaznék. Az agyam különböző földrajzi helyeket érint.

A haknik lassan beérnek, a folyamatos mepróbáltatások beleedzenek az oktatói munkába. A kis diákjaimat megint a szívembe zártam, és szomorú leszek, ha el kell őket engedni.

Haknik során a közönségemen érzem, mikor lélegzik velem, mikor hördül fel, mikor figyel feszülten és mikor csúszik ki a kezem közül. A Kemény gimisek a padukon tehénkedve hallgattak, a Waldorfosok felszabadultan cosplayeztek az udmurt monyisztával, a pécsi nyugdíjasok mosolyogva bólogattak, mikor a FU-ok mai helyzetét a szovjet időkkel hasonlítottam össze. Lassan már elmondhatom, hogy nincs rosszul megírt előadás, legfeljebb teljesen reménytelen osztály.

Olyan büszke vagyok magunkra.

Beleszagolok a kávéillatú levegőbe, és átpörgetem R.B. zseniális diasorát. Hogy jutottam én odáig, hogy ez a munkám, ami, te jó ég.

Tücsi pezsgősüveget egyensúlyoz, az elsőéveseknek dalokat tanítunk, benézett pár régi hallgató is a Pikkujoulura. Ezek az emberek előtt már rég elvesztettem a becsületem, akkor már miért ne rappeljünk mariul hátrafordított baseballsapkában, majd táncoljunk hula táncot (aminél persze belezavarodtam a lele uwehébe, de na, biztos mindenki észrevette). Jó végignézni a tekinteteken. Csaba és Máté aranyosan gubbasztanak a sarokban. Permják pszichodráma.

A Liquid Rock még mindig tök jó, de úristen már megint itt vagyok.

Iidával tojást kell enni, és teát kell inni, és a sugriról kell beszélgetni. "Sinusta tulee hyvä sugri!" Ha ezt az embernek így megmondják, akkor nincs mit tenni, a sorsa eldőlt. Míg Csabáék a szomszéd szobában tapétázással ügyködtek, a konyhában zajló beszélgetés bizony már rég érett. (És milyen jó volt!)

Egy életvezetési tanácsadó, egy kisördög a vállamon, egy betolakodó gondolat a félálmomba, egy dallam a fülemben (igazából sok), egy emlékeztető a célomra a világban.

Nem tudom, mi van, de nagyon inspirálva érzem magam.

кайышаш каен, кодшаш кодын, молан чон йӱлаш кӱлеш

Lidia Petuhova a fülembe énekel, a házibor a fejemben tombol, és én nem tudom már, hol vagyok.