Erämaajärvi

Az ég alja halványan dereng, a sínekről lelátni Kelenföldre és Pestre. Az emberek egy jó része már ébren van, sapkába-sálba és néma nyüsszögésbe bugyolálva haladnak az úticéljuk felé. Egy lány egészen a Lehel tértől a szombathelyi gyors ezen bizonyos kocsijáig velem jött.

Kávé, Fornetti.

Kígyózó autólámpák. (Kígyó!)

Ma megint lenyomok 4 tanórát, ezúttal Veszprémben. Gondolkodhatok, hogy hogyan ne tűnjenek olyannak, mint amiket másfél órásra terveztem.

Ettől a hajnali úttól eszembe jut a Lappi dallama.

Kautta erämaajärven

Matkaa kulkuri yksinäinen

Näkee lammella joutsenparven

Vapauuttaan itkevän

Szerdán a kutatócsoporti gyűlésről majd a marióráról (inkább beszélgetésről) a konyhába belibbenve a finn BA-sok kiskarácsonyi ünnepségébe csöppentem, egy telefonról a Lappi szólt, és pár másodperc után rázendítettek az Erämaajärvi-re. Persze nekem nem kellett szöveg, énekeltem velük, és talán semmi nem esett jól ezen a(z egyébként istentelenül sűrű, és nagyon sok jó élményt tartalmazó) héten, mint hangosan rázendíteni az Erämaajärvi-re.

Kaipu menneisyyden

Kiirii ilmassa huutoina kotkien

Ikijärveltä turvatulta

Käy matka vuorten taa

Ez a két versszak volt, ami megbabonázta a 15 éves kis lelkemet annak idején, Tarja a hosszú magánhangzóival és pergetett r-jeivel ráolvasott az életemre, és ennek egyenes következményeként állok most a konyhában Tücsi finn szakosaival glögi-illatban, a mézaskalácsgyártás közepén, Nightwisht énekelve.

Erős varázslat volt.

Közben beértünk Székesfehérvárra, a pályaudvart vékony hóréteg fedi.

Lenyomom még ezt a veszprémi haknit, aztán ideje kicsit lelassítani, mert elpusztítom önmagamat.