Amikor az embernek eltűnik az állata,

a legrosszabb rész mindig az, amikor induláskor, vagy hazaérkezéskor mindig egy kicsit reménykedik. Hátha most felbukkan Syksy kicsi feje, fehér tappancsai, szép nagy zöld szemei, és nyávog egyet, hozzám dörgölőzik majd bekéretőzik a lakásba.

Mindig van egy kicsi remény.

De Syksy soha nem bukkan fel.

Elmentünk Saaremaa-ra két éjszakára, és ami várt, az csupán macskaverekedés nyomai és Syksy hűlt helye. Ennek négy napja.

Álmomban Syksyvel játszottam. Épp úgy szaglászott, dörgölőzött hozzám, nézett a nagy szemeivel, éreztem a puha szőrét, mint élőben. De ez nem a valóság, ugye? kérdeztem anyától, aki mellettem állt. Anya megrázta a fejét. Bármennyire is szeretném, hogy ez a valóság legyen, ez csak egy álom.

Syksy nincs itthon.