Eső fénylik az lámpafényben a Herne utcában. Ugyanolyan napok és ugyanazok a képek.
Sárga.
Barna.
Sötétzöld.
Fáradt.
Halott.
Syksy halála után a Liszt Intézetbe való felvételem sem sikerült, ami persze nem baj, csak... de.
Nagyjából az alapvető életfukciók működtetéséig tudtam hátrálni.
Felkelek reggel és megcsinálom a dolgokat (mondjuk a tanítást), mert mások nem érdemlik meg, hogy ezzel terheljem őket, de ez nem húz ki semmiből. Életet pumpálok magamba másfél-két és fél órára, aztán visszaeresztek a semmibe.
Kudarcok és sötétség.
November és március azok a hónapok, amikor az emberek meghalnak, mesélte Anti.
Mit akar kezdeni magával, Bogáta, kérdezte a pszichológusom.
Semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése