havas éjszaka egy vörös lurkóval

Hangos, panaszos nyávogást hallottam tegnap este a szomszéd ház kertjéből. Azt azonnal hallottam, hogy nem Syksy, de azért kipillantottam. Egy fiatal vörös cica kolbászolt a szomszéd kertjében, megállította a drótkerítés (mint ahogy annak idején Syksyt is), és sírt az esőben. Lekiáltottam neki, és mivel reagált, leszaladtam hozzá.

Azonnal követkni kezdett, így bevezettem a lakásba és adtam neki enni.

A macskaimádó messenger-csoport azonnal ellátott tanácsokkal, Anti meg én pedig derűsen figyeltük, ahogy a kb. 4-5 hónapos kissrác felfedezi a lakást. Mindenben ellentéte volt Syksynek: a zavar legkisebb jele nélkül ugrált bútorról bútorra, hangosan csámcsogva evett, belenyomta az orrát a kajánkba és kihívó pózokban mosakodott vagy aludt. És iszonú hangosan dorombolt.

Még aznap megpróbáltam megkeresni a gazdáját. Jöttek tippek innen-onnan, de végül nálunk aludt a macsek. Keresztbefeküdt az ágyon, Anti méltatlankodott is, hogy nem fér el. Én tartottam tőle, hogy már hajnali 3-kor kukorékolni fog, de végül nagyon jólnevelten átaludta az éjszakát. Reggel fél 7-kor aktivizálta csak magát, és akkor már fel tudtam kelni és játszani vele. Aktívan részt vett a reggelizésben (megőrült a kecskesajttól) majd kidőlt. Odakint az utcán leesett az első hó.

Elvittük az állatorvoshoz, de a gyanúimnak megfelelően nem volt benne csip. A környéken nem érezte jól magát, visszabújt a hordozóba, így hazavittem és míg csináltam a dolgaimat, az ágyon szundított. Ekkor hasonlított a legjobban Syksyre.

A gazdái kisvártatva megkerültek, és eljöttek érte. Kiderült, hogy a kissrác neve Leo, és 5 hónapos. Mondták, hogy a tesója is valahol bolyong, de ő még nincs meg.

Elpakoltam a septében elővett macskajátékokat és keféket. Délután sétára indultam, hogy kiszellőztessem a fejem. Láttam a kertben egy fekete-fehér, Leo tesójára hasonlító cicát, de az csak Syksy ősellensége volt. Lementem a folyóhoz és igyekeztem megnyugodni a dércsípte levegőben.

Jó érzés volt megmenteni a kis Leót és visszaadni a gazdájának,

de inkább a saját kis cicámat találtam volna meg végre.

Vagy mindkettőt. :)

Rettenetesen hiányzik Syksy.