"Azért nem aggódom értetek, mert amikor Csabáéktól jössz el, mindig vidám és kiegyensúlyozott vagy" by anyám.
Szó, ami szó. Melinda leánybúcsúja alapvetően Melindáról szólt, és maradéktalanul elérte az alapvető célt, a menyasszonyjelölt gátlásainak feszegetését (és még sokkal többet!), de hogy önző is legyek, kicsit az estét a magaménak is éreztem. Óbányán jól éreztem magam a családdal, be tudtam illeszkedni, meg minden, itt viszont sokat beszélgettem, főleg a csajokkal, Ildivel, Andival, Melindával, meg Esztivel, aki bár nem családtag, éppolyan jó fej és odaillő volt, mint a többiek. És hát én mindig is beszélgetős voltam, tehát az ilyen alkalmak a tegnap este legörömtelibb részeiként maradtak meg bennem - most érzem azt, hogy nemcsak szimpi vagyok, hanem szeretnek. Persze haláli kényelmes nekem, készen kapni egy haveri társaságot, de azt nem tartottam sosem egyértelműnek, hogy illek is bele (gátlásosság rulz), de az este során annyi "baromira örülök nektek"-et kaptam, hogy már alakoskodás lett volna nem elhinni. Főleg ha számításba vesszük, milyen hatással van az alkohol az ember őszinteségére.
Egyébként meg legalább megtudtam, hogy milyen egy leánybúcsú (ha nekem is Ildi meg Andi szervez, én félek!), meg ha az utóbbi időben hiányoltam az ereszdelahajam-szétcsapatós bulit, hát most kaptam belőle. =) Nem is vettem észre, mennyire hiányzik, hogy ne otthon ülve töltsem az estéimet, amíg ki nem mozdultam és nájtlájfoltam egy kicsit - eddig azt hittem, hogy az ingerszegény (és ettől ingerlékeny) begubózódásom csak akkor oldódhat fel, ha visszaköltözök Budapestre.
És mellesleg lehet mindenféléket mondani a mosolyuccás lányleitatásokra, de ott bizony Csabával hasznát vettük az edzettségünknek. ;)
Mostanában indokolatlanul sok Ramazzottit hallgatok, és tegnap mikor meghallottam a Tescóban, hogy épp ezt nyomatják a fejem felett (mely történetesen az egyik kedvenc számom), felkaptam a kosarat és diszkrét szökdelésben lejtettem végig a húspult mentén. Anyám meg mögöttem röhögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése