Nem, tök király az, hogy találkozunk, és szerintem is tök jól elvagyunk.
Oké, nem akarod elmondani, mert mások számára kínos. De nem ismerem őket, és valószínűleg egyébként sem élnék vissza vele.
...persze a te dolgod, hogy kivel és mivel kapcsolatban érzel lelkifurdalást.
És a meggondolatlanság is a te dolgod, attól függőn, hogy meggondolatlanságod tárgya mennyire egyezik bele. De ha én vagyok, akkor az álszentséget nagyon nehezen viseli. Csinálj úgy már mint egy férfi, aki tudja, mit akar, és a következményeit is.
De hogy is várhatnék el ilyet tőled... régóta tudom, hogy sokkal gyerekebb vagy, mint én, akármi is történt veled vagy velem. Ettől függetlenül szívesen elmondom, ahogy te is a sajátodat, de ha azt várod... vágom, hogy javítaná az egódat mindenfajta közeledés, de ne degradálj azzal, hogy ennyibe veszel, képzeld el, ami régen veled volt, azon túl vagyok, és ezen nem segít semennyi bepótolt csók. Fogd fel azt, amennyi vagy, ne próbáld kívülről pótolni magad.
Nem is hiszem el, hogy itt tartok, és komolyan kell veled beszélnem - vagy akárki mással - erről. Mintha másban nem reménykedhetnék...
Történetesen igen, kamasz kiskutya módon beléd voltam szeretve, de neked ez akkor nem kellett, és valahogy túltettem magam rajta. Találtam mást. Aztán még mást. Abbahagytam a közös zenélést. Az életem továbbra sincs romokban, és mégis minek gondolod magad, hogy azt hidd, hogy ezen változtatni tudj... nálad sokkal nagyobb kríziseket is átéltem már, to say the least.
Szeretnéd, hogy a sárban fetrengve a te megváltó ölelésedre várjak? Tudok egyebet tanácsolni?
Nőj fel.
És nem azért, mert a legkisebb is mértékben mérges lennék rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése