Holnap felviszem Pestre a biciklimet és addig tekerek vele, ameddig látok.
Sürgősen találnom kell egy energialevezetőt, különben a fészbúk előtt tépem ki az összes hajam.
Szeretném most olyan erősnek érezni magam, mint a Mátéval való szakítás után.
Vagy valami! Csajócák! Hegedű! Nóra!!! Vagy essen az orrom elé egy kamion, hogy elterelje a figyelmemet, nőjön ki tószörnye a koliudvarból, támadjon meg egy gigantikus gorilla...
Itt Pécsett, amikor Rovácskáékkal dumáltam (főleg külön vele - hihetetlen, mennyit elpofázok azzal az emberrel) meg Fannival (na ez a nő is hihetetlen) meg anyával (na ez kevésbé volt kellemes, önbizalommaradványaimat szeretetteljesen szerteszéjjel fújta), addig jó volt, csak az irodalomelmélet valahogy kevésbé jó gondolatelterelő.
Komolyan nem tudom, mi lesz velem.
ismerős érzés. ilyenkor csak az van, hogy felállsz és mész tovább. nem könnyű, ellenben k nehéz. de túl sok más opció nincs... :\
VálaszTörlés