Idióta állat vagyok, komolyan.
Nagyon sok tekintetben megállapítottam már, hogy idióta állat voltam és lejjebb kellene adnom a mércét.
De már kezdek ott tartani, hogy a mérce már nagyon nehézkesen csúszik lejjebb. Talán nem én vagyok az idióta állat? Na ja, és akkor ebből mi a tanulság? A másik a bunkó? És akkor bélyegezzem bunkónak és ne bízzak abban, akiben eddig bíztam vagy bízni akartam?
Elég nehezen viselem a csalódást. Komolyan olyan hihetetlen nehéz ügy egy "bocsi, nem jövök" dobása szerencsétlen házigazdának? Mert szarul esik, hogy nem jön, nyilván. De ha már intenzíven tartjuk a kapcsolatot, miért nem lehet ezt előre közölni, hogy ne szobrozzak a buliban hajnali 3-ig egyre fogyatkozó reménnyel? Ezek szerint én ennyit jelentek a másiknak? Jó, elgondolkodtató.
Most komolyan, mi a lófaszt csináljak?
Nyilván fáradt vagyok és oda minden energiám, de bassza meg a kurva élet, 3 napig házigazdáskodtam Pécsett, olyanoknak is, akiknek nem egészen akartam volna ha ismerem őket, majd 3 napig introvertált szocfób létemre csapatkapitánykodtam az Ajtósiban, csupa gólyának, és ezután kapok egy kurva gáncsot 2 db embertől, pedig tőlük egy is bőven több lett volna az elviselhetőnél!
Faszér vártam ezt a napot, én szerencsétlen idióta! Pedig hányszor megfogadtam már, hogy nem várok semmit!
Faszér vártam ezt a napot, én szerencsétlen idióta! Pedig hányszor megfogadtam már, hogy nem várok semmit!
Persze egy darab szarnak érzem magam. Meg nem tudom, mit gondoljak.
Ja és továbbra is fokozott szükségem van olyan emberekre, akiket érdekel, amit mondok. Mert fogynak.
És fontos: ezentúl egyedül Vörös Zsuzsanna férfiügyei tudnak érdekelni. Máséi nem.
(Napok óta hallgatom ezt a számot non stop, pedig eddig semmi okom nem volt azonosulni vele. Eddig. Vegyem ezt kibaszott előérzetnek??!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése