in progress

Na, legalább már belejöttem.

A síelés alaposan megviselt, mármint a tétlenség, meg az a tény, hogy 5 laptopot vittünk Ausztriába, és abból összesen egyet lehetett csak egyszerre használni, azt is csak valami fura hókuszpókusszal...


A mai nappal együtt 3 napom van felgyűjteni cirka 200 kérdőívet.

Ráadásul ez a rohadt Szent Mór, alacsony létszámú osztályok, 9 osztályba kell bemennem, és még mindig csak 3 napom van... 9 osztályfőnök...!!!

Szociolingvisztikai interjút meg egyáltalán nem csináltam még. És most fogalmam sincs, hányat kell a héten.

Rendes nyomtató csak anyám jéghideg irodájában van. Lementem, megadtam a nyomtatandó lapok számát. Kinyomtatta. Felmentem vele összetűzni. Kiderült, hogy 80 helyett összesen 34-et nyomtatott ki... na akkor újra kabát, kulcs, botorkálás a sötétben, irodai gép bekapcs...

A nyomtató néha önkényesen megállt és csak annyi kérdőívet nyomtatott ki, amennyit kedve tartotta, de valahogy kisajtoltam belőle a szükséges mennyiséget.

Gondoltam, mégiscsak elküldöm a tanáromnak a végleges verziót, így kb. 7 órával a kiosztás előtt éjjel... reggel 6-kor ismeretlen indíttatásból lecsekkoltam a mailemet, melyben a tanár felhívta a figyelmemet arra, hogy a karikázós kérdőívből pont az instrukciók maradtak ki: hogy az 1-es jelentené a legkevésbé igazat, a 4-es pedig a legjobban igazat. Hát nosza, anyával nekiálltunk ripszropsz negyed óra alatt kézzel ráírni mind a 80 kérdőívre az instrukciókat. Első órában már osztogattuk is szét őket.

Gondoltam, nem is baj, hogy nem sikerült tegnap annyit nyomtatni, amennyit szerettem volna, most legalább átjavítom a kérdőívet. Anya délután közölte, hogy mikor reggel bekapcsolta a nyomtatót, kapásból vagy 50 kérdőívet kezdett el nyomtatni a gép, teljesen magától...

Az első osztály után az eredményeket összesítve nyilvánvaló volt, hogy változtatnom kell pár kérdésen. Miután az "Együtt élnek a szüleid?" kérdésre két adatközlőtől is azt a választ kaptam, hogy "apukám/anyukám meghalt", eléggé letört, milyen tapintatlan vagyok.

Tarnaival igazán hamar megbeszéltem a dolgot. A Babitsban nem sokat szöszölnek a kérdőívekkel. "De ha már jössz Bogi, épp pályaválasztási órát tartok ofőin, nem tudnál készülni egy kb. 10 perces powerpoint előadással az ELTE-ről?..." Végül is szakdogát írok, két hete a közelébe sem szagoltam az egyetemnek, el vagyok maradva három tantárgy leckéiből is, egyből már le is vontak egy jegyet az év végi jegyemből az elmaradásaim miatt, de hogyne.

A Tudásközpontban elhagytam az öcsém olvasójegyét, amivel bejöttem. Szerencsére egy kedves férfi elrakta, mielőtt leadta volna a recepción, és visszaadta, mikor megtudta, hogy az enyém. Kínos lett volna Timár András Zsolt olvasójegye után érdeklődni a könyvtárosoknál, azt állítva, hogy az az enyém...

Ja és persze a Tudásközpontnak 4 napra be kell zárnia, mintha minden egyes rohadt nap nemzeti ünnep lenne. Addig ki kell rabolnom, ha haladni akarok valamivel.

A laptopomnak meg nyilván most állt le a szellőztetője. Kb. be sem szabad kapcsolni. Vasárnapig meg kell javíttatni, különben Pesten laptop nélkül végem...

Ja és persze egyáltalán nem biztos, hogy sikerül mindennel végezni és vasárnap visszamenni Pestre, mert a Gyak1-ből még mindig nem jeleztek vissza!

...szóval ja, haladok. :)

(ezt is megértük, rap a blogomon... bár ebben is a dallam fogott meg inkább)