-Szakdolgozat?
-Hogy haladsz vele?
Merőben félrevezetném kedves olvasómat, ha azt írnám, hogy nem hallottam mostanában a fenti kérdéseket és változatait aránylag sokszor. Bár aranyos a családom meg a barátaim, aránylag keveset cseszegetnek vele, tudják, hogy nem kifizetődő. Épp eleget zümmögött ez a bogár az én fejemben, és épp elég nyugtalanságot okozott. De valahogy nem tudtam nekiugrani. Valami hiányzott.
Ami a gondviselést illeti, elém ugrasztotta az összes hiányzó kelléket. Egy rövid, de annál szívmelengetőbb beszélgetést Ankalimonnal, egy kutatásmódszertan órát (ugyanis kutatni fogok), illetve Ladányi Mária tanárnőt, a konzulensemet.
Ladányi tanárnő óráján diszkréten szénné röhögtem magam. Szerintem mindenki ismeri azt az érzést, mikor valaki (általában a tanár) órán mond valami rettentő vicceset, de alig vagy nem nevet rajta, és az embernek nincs ideje megfelelően nagyot nevetni, mitől aztán rendszeresen visszatér a röhögési ingere, amikor csak rágondol, akkor is, amikor már rég el van felejtve az adott poén.
Zsilka János szerves-dialektikus nyelvelméletéről volt szó (mely rettentően hangzik, de igazából rendkívül érdekes), mely során tulajdonképpen egyes szavak jelentésrétegeiről tanulunk, hogy milyen átfedésben állnak egymással és hogyan lesz belőlük metaforikus jelentés. Néhány szó szó szerinti és átvitt jelentését hasonlítottuk össze, és ez meglehetősen humorosra sikerült, L. tanárnő egyhangú, alig mosolygós előadásában pedig még hajmeresztőbben röhögésre késztetett. Arra biztatott minket, hogy mondjuk ki az egyes tulajdonságokat, mi miatt lehet ezt vagy azt a szót egészen átvitt értelemben használni, és a legkülönfélébb módokon vezetett rá ezekre minket.
-Nyilván a "szór" azért kerülhetett a "szórja a pénzt" kifejezésre, mert nincs tekintettel arra, egyszerre mennyit "szór" el, ahogy amikor a tyúkoknak szórjuk a magot, akkor sem számoljuk ki, hogy mittomén, a kendermagos most tizenöt magot kap, a fehér tyúk meg csak tízet, mert az... kevesebbet tojt... bár lehet, hogy ez nem is lenne jó stratégia, többet kéne adni a fehérnek, hátha attól jobban tojik...
-Rendben, a "sokáig gyúrta az öreget" jelentése az, hogy sokáig győzködte, ez a "gyúr" melyik jelentésével álla kapcsolatban? Mert a tésztát nyilván nem meggyőzni szeretnénk, hogy álljon össze...
-Oké Bogáta, dagasztáskor ön a tésztát az edény falához csapkodja, de nem állhat ebből az egész folyamat, csak nem a négy tojást magában vagy egy kiló lisztet ütöget a lábas szélének!
-És milyen irányú ez az "emészt" szó, a gabonára nézve a "féreg emészti a vetést" kifejezésben? Rendben, hogy visszavonhatatlanul megváltozik, de egyébként is megváltozna, ha egyszer kinőtt, nem lehet visszatuszkolni a földbe, mint egy teleszkópos csövet...
-Egyébként szórakoztatók ezek az átvitt jelentések. Ha szomorú az ember, igen vidám dolog elgondolkodni azon, milyen lenne, ha valaki tényleg rágná a fülét a másiknak az engedékenység érdekében. (itt eszembe jutott az a legendás reggel, mikor a hűtő tartalmával együtt felkínáltam Nórának a bal bokámat is reggelire, ő pedig kapva kapott az alkalmon - mármint a fent említett ízületen, alaposan kiugrasztva engem az ágyból.)
Szóval az örökké nyugodt L. tanárnő majdnem kiabált velem, mikor megtudta, hogy még nem kezdtem el a szakdogámat. Azt hitte, nem is végzek ebben a félévben. Kiadott nekem két határidőt is, amikor pontos kérdőívet és szakdoga-részletet vár tőlem, és egy perc lazsálást sem engedélyezett. Na ez kellett nekem! Határidők és a megfelelő ember, aki lecsesz. Nem mintha örülnék, hogy így megriasztottam őt, de most már tudom, mit akarok. Most már jöhet a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése