Ejj, de veszettül hosszú hónap volt ez a január!
Bár már február van, akkor is. Egészen 31-éig nem voltam hajlandó írni róla, hátha megváltozik még valami... mert láthatón a dolgok rohamosan változtak aszerint, milyen kedvük volt.
Két kapcsolatban lévő csaj kezdte az évet a 415-ben, két egyedülálló lépett át februárba, és erre bizony egyikük sem igazán számított.
Meg túl vagyok minden menő vizsgámon, a 4,15-ös átlagom (NYILVÁN, milyen más szám lenne az átlagom XD) huncutul vigyorog a teljesített kurzusok alatt, és ami ijedős és félős voltam a hónap közepén, most olyan tettrekésznek és egésznek érzem magam.
Igen, nagyon jól vagyok. Szépnek, tehetségesnek, ügyesnek érzem magam. Lehet, hogy hiába, de egyelőre egész jól profitálok belőle. Kicsit másokkal töltöttem az időt, mint eddig, kicsit máshogyan fogtam fel az életet... egy egész életút volt ez a január, a szorongásból a szomorúságon és a fellélegzésen át a lelki békébe. Kaptam egy adag megy-ez-ha-akarod és igen-a-belső-hang-jól-mondja bizonyítékot. És ezek bizony igen jó érzések.
Ha nem lennék halálosan pipa a felsőoktatási törvény miatt, tényleg minden tökéletes lenne.
Elmentem kangoozni egy új helyre, és majdnem jobban csináltam, mint az edző. De a vendégek közül mindenképp. (Mondjuk elég színvonaltalan volt az egész, nem is megyek többet.)
Jó volt újra bulizni Nórival. Pláne, hogy az én barátaimhoz mentünk és izgultam egy kicsit, hogy hogy fog menni, de minden a legjobban alakult. ^^ És milyen bulit csaptunk ott a BME-s geek bagázsnak, háhá! X)
2 óra Angry Birds után megnéztem egy 1939-ben készült filmet Pécsről. Az oszlopos épületek láttán azon kaptam magam, hogy spekulálok, milyen madárral kéne bombázni őket, hogy összedőljenek... (és ez most tényleg nem áthallás a dátumra és a későbbi eseményekre)
3 órán át rúgni a havat a kihalt és hófehér Mecsekben bizony varázslatos érzés. Random megrázkódó fák, befagyott Ágnes-vízesés, kukoricát majszoló széncinegék, vadnyomok a hóban, illetve a jól megérdemelt meleg ital a végén, megspékelve a plasztik cica sofőrrel, aki 2 percen belül felvett minket, miután a busz elzúzott mellettünk.
Van olyan kutya, mely a hóban mutat igazán. Attól lesz igazi, komolyan veendő Kutya, a farkashoz hasonló. A németjuhász (jelen esetben némi kopó beütéssel) ilyen. Fenséges érzés volt Mázlival szaladni a havas réten.
Zsófi húgom nagyon elszontyolodott, hogy nincs otthon tejszínhab a fagyijához. Találtam egy kis maradék habtejszínt és felvertem neki. Majd azon bánkódott, hogy nem marad meg a színes cukorgyöngy a bögrés süti tetején. Olvasztottam neki cukrot forró vízben és adtam hozzá ecsetet, hogy kenje meg a sütiket szórás előtt. Egyszerűen zseninek éreztem magam.
Nagymamám felvágott egy bútort, hagymában áztatott egy egész lepedőt, átszabott egy miniszoknyát boleróvá anyagmaradék nélkül, előhalászott egy higrométert a pince legaljáról és aranyszálból horgolt egy kistáskát, mindezt azért hogy egyetlen este jól nézzek ki egy jelmezben. Voltaképpen ő a zseniális.
Hát így telnek a napjaim mostanában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése