Valószínűleg mostanában túl sokat törődök magammal. Vagy valami hasonló bajom lehet, abból a megfigyelésből kiindulva, hogy halálosan leszarva érzem magam. Mindenkinek hulla nagy problémái vannak, a jelenlétem kell, a véleményem kevésbé, és most valahogy nem érzem magam erre annyira felkészülve, arról nem is beszélve, hogy nekem is hoppá vannak problémáim, amivel persze nem fontos másoknak foglalkozniuk, de én azért szeretnék, és kezdem kicsit nehezen viselni, hogy kiejtek egyet a számon és hirtelen mindenkinek önmaga jut eszébe, én meg érezzek együtt.
Épp eleget olvastam a projektálásról ahhoz, hogy kiegyensúlyozatlanság-szagot érezzek magam körül a fenti mondat gyors és viharos egy szuszra legépelése tényétől, de nem nagyon tudom, hogyan tudnék változtatni ezen. Persze a szakdolgozat nagyon frusztrál engem, meg még néhány egyéb dolog, meg lehet, hogy túl kevés szociális életet éltem... de pont a szociális élet készít ki... vagy csupán minőségi változás kéne?... nem tudom. Nem kezdődött még el ez a szemeszter.
Valahogy ez a két kvázi inkognitóban végigállt diplomaosztó a mai napon szintén nem tett sokat hozzá a boldogságomhoz. Lehetetlennek és gyereknek éreztem magam tőle, és ez nagyon frusztrál egy ideje.
De ez a gondolatsor valahogy nem áll rá a klaviatúrámra. A számra sem, mert a megoldást pontosan tudom, nem kell elmondani nekem, mégis valami visszahúz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése