Az a baj az embernek a kedvenc rajzfilmjével, hogy mindenkinek azt az érzést kívánja, ami őt magát elönti, de mikor elhatározza, hogy megmutatja a barátainak, hirtelen megtorpan, mert tudja, hogy úgysem érné el a várt hatást.
A legnagyobb szerelmeit az ember maga fedezi fel.
Mármint ezt a mesét is Nóri mutatta nekem (bár ő maga is akkor látta először), de én lettem, akinek többet jelentett.
Talán egyedül Esztinek merném megmutatni nyugodt szívvel. Ő érzékeny a hétköznapok finom varázsára.
Úgy vagyok ezzel a francos rajzfilmmel, mint A szilmarilokkal. Minél többedszer látom, annál jobban szeretem. Nem is tudom, mi fog meg benne legjobban. Most pl. leírtam egy rakás dolgot és egy az egyben kitöröltem, mert úgy éreztem, megszentségtelenítem az elemzéssel.
És jó tudni, hogy nem én vagyok a retardált, az ideális férfiról készült elképzelésem más embereknek is eszükbe jutott, és ők meg is tudták formálni... ó Seiji, miért csak a mesében létezel?
--- Ha véletlenül belebotlanátok A Könyvek Hercege (The Whisper of the Heart) c. rajzfilmbe, ajánlom.
Mümü, örülök, hogy ennyire tetszik és szereted, akkor már megérte beengedni Hayao Miyazakit a 415-be! ^^
VálaszTörlés(Aztán majd csak eljön a te Szeidzsi Ámászá>>bilabiális zöngés spiráns<<ád is! :) o^^o)
NYILVÁN az álomférfi nevének tartalmaznia kell a bilabiális zöngés spiránst... anélkül nem az igazi. :P
VálaszTörlésAkárhol is van, most még messze jár. Egy kis haladékot kap, de lassan azért konvergálhatna felém...