Összesen 194 feldolgozott kérdőív (ebből 4-et kiszórtam mert láthatóan komolytalanul töltötték ki).
Ma csináltam 3 szociolingvisztikai interjút. Azok mutattak valami mintát.
A kérdőívekről eddig nem sok minden látszik.
Totál kimosva érzem magam. A legkisebb morgástól kiborulok, a nap bármely szakaszában képes vagyok elaludni, és már hülyét kapok Pécstől. Sosem éreztem még ilyen idegennek a várost. 4 napon keresztül mindenhol csak a hívatlan vendég voltam, úgy, hogy Pestet 2 hete nem láttam, tehát az én helyem nincs sehol (csak otthon, de az sem az igazi). Szerintem hatéves korom óta nem sírtam ennyit ilyen rövid idő alatt.
Nem tudom, mi lenne a jobb, ha itt maradnék Pécsett még vasárnapig és találkoznék Szonjáékkal meg túráznék Rovival, hogy egy kicsit visszakapjam a pécsi-érzést, vagy ha fognám magam és már holnap kalapkabát rohannék vissza Pestre.
A legviccesebb az, hogy a kutatásom eléggé határát súrolja a nyelvészetnek, sok pszichológiai, szociológiai kitekintése van, és rájöttem, hogy sokkal jobban érdekel a szociológiai, pszichológiai része a dolognak, mint a nyelvészeti, és a szakirodalmat is jobban szeretem olvasni róla. Ezen lelkigyötrődök, mióta elkezdtem begépelni az adatokat.
Talán rossz drágakövet választottam? Vagy rosszul csiszoltam le?
(egyébként ez Shizuku a Könyvek Hercegéből. Eléggé lelki társamnak érzem perpill.)
elmúlik, és akkor nagyot iszunk. addig meg bőgünk, azt én is szoktam. egyébként segít.
VálaszTörlés(én egyszerre hadakozom a szociális élet hiányával, a szakdogával, a bunkó anyámmal meg a félbolond exemmel, akitől egyébként kurvára félek, úgyhogy abban bízom, hogy ennél már csak jobb lehet.:)))
Ja, szerintem is segít. Bár jobban segítene, ha tudnám, miért, nemcsak a hiperérzékenység jeleit fedezném fel magamon.
VálaszTörlés(és nyilván csak jobb lehet. Ha más nem, az első kettő biztos megoldódik, és akkor már a második kettő ellen is jobban fel vagy szerelve.)
ha nem évekig áll fenn a hiperérzékenység, akkor sztem normálisnak tekinthető. :P
VálaszTörlés