A Facebook azért nem jó hely, mert olyan ismerőseinkről derül ki sorra, hogy nem jó arcok, akikről eddig azt hittem, hogy jó arcok.
Valószínűleg mások is jártak így velem.
Bár, jobban meggondolva, ehhez nem kell Facebook. Csak akkor legalább lassabb.
És vajon az jó?
P.S.: Vajon hány műalkotás, kép, vers, regény, film szól arról, hogy nagyra nőtt gyerekek megpróbálnak kapcsolatot működtetni és családot alapítani úgy, hogy sosem volt fogalmuk arról, mit jelent felnőttnek lenni, és őket magukat is csak nagyra nőtt gyerekek nevelték? Kezd ez az egész sztori nagyon unalmassá válni.
Szerk.: Ahogy jár az agyam, egyéb dolgok is eszembe jutottak.
"A stílusom olyan, amilyen, sorry, ez van." Az utóbbi időben több embert is láttam/hallottam ezzel védekezni/érvelni. Nem. A stílusod nem simaizmok révén, tudattalanul áramlik ki a szájszerveden, hanem te magad csinálod. Elhiszem, hogy nem akarsz lemondani az egyéniségedről, de az, hogy inkorrekt, kötekedő, flegma, stb. hangnemben válaszolsz, senki más hibája, csak a tiéd. Ez tipikusan egy olyan dolog, amin csiszolni lehet, és az jó. Nem csak velem szemben.
Look who's talking, valóban, engem is sokszor megbasztak már a hangnemem miatt, és keserves és szomorú volt belátnom, hogy nem a hülye világ ért félre minden egyes alkalommal. De rá kellett jönnöm, hogy egy másodperc fokozott észhasználat közvetlenül szájkinyitás előtt pillanatok alatt bőségesen megtérül, mert nem elég, hogy nem hagysz millió támadófelületet magadon, esetleg közelebb kerülsz ahhoz, amit a másik mondani akart, ahelyett, amit te elsőre felfogtál és leszűrtél belőle, de még állati nagy fölénybe is kerülsz, mert - esetleg a vitapartnerrel ellentétben - te átlátod a társalgást, ő meg nem. Vagy ha ő is átlátja, talán még juttok is valamire, és nem csinálsz egy perc alatt bohócot magadból.
Ez most nem egyéni sérelem kiöntögetése. Ez egy jó tanács, mert nekem már sokszor bevált - bár valóban van még sok eset, amikor engem is elragad az outrage. De igyekszem. És azon esetek száma is meredeken nő, amikor én tudtam gondolkodni, a másik meg pont nem, és meg is lett alázva szépségesen.
Tulajdonképpen olyan ezzel érvelni, mint egy kapcsolat elején azzal, hogy "fogadj el olyannak, amilyen vagyok". Dehogy fogadlak. Majd egy év után, amikor már rég jól ismerjük egymást és egymás csökönyösségeit, majd akkor. De addig úgyis annyit változol, főként tudtodon kívül (és persze én is), hogy te lepődnél meg a legjobban (és te tagadnád legjobban), ha szembesítenének vele. Tehát lassanatesttel ilyen kijelentések tételekor, mert nem leszel komolyan véve, há.
Uff, most már mindenki okos.
Szerk.: Ahogy jár az agyam, egyéb dolgok is eszembe jutottak.
"A stílusom olyan, amilyen, sorry, ez van." Az utóbbi időben több embert is láttam/hallottam ezzel védekezni/érvelni. Nem. A stílusod nem simaizmok révén, tudattalanul áramlik ki a szájszerveden, hanem te magad csinálod. Elhiszem, hogy nem akarsz lemondani az egyéniségedről, de az, hogy inkorrekt, kötekedő, flegma, stb. hangnemben válaszolsz, senki más hibája, csak a tiéd. Ez tipikusan egy olyan dolog, amin csiszolni lehet, és az jó. Nem csak velem szemben.
Look who's talking, valóban, engem is sokszor megbasztak már a hangnemem miatt, és keserves és szomorú volt belátnom, hogy nem a hülye világ ért félre minden egyes alkalommal. De rá kellett jönnöm, hogy egy másodperc fokozott észhasználat közvetlenül szájkinyitás előtt pillanatok alatt bőségesen megtérül, mert nem elég, hogy nem hagysz millió támadófelületet magadon, esetleg közelebb kerülsz ahhoz, amit a másik mondani akart, ahelyett, amit te elsőre felfogtál és leszűrtél belőle, de még állati nagy fölénybe is kerülsz, mert - esetleg a vitapartnerrel ellentétben - te átlátod a társalgást, ő meg nem. Vagy ha ő is átlátja, talán még juttok is valamire, és nem csinálsz egy perc alatt bohócot magadból.
Ez most nem egyéni sérelem kiöntögetése. Ez egy jó tanács, mert nekem már sokszor bevált - bár valóban van még sok eset, amikor engem is elragad az outrage. De igyekszem. És azon esetek száma is meredeken nő, amikor én tudtam gondolkodni, a másik meg pont nem, és meg is lett alázva szépségesen.
Tulajdonképpen olyan ezzel érvelni, mint egy kapcsolat elején azzal, hogy "fogadj el olyannak, amilyen vagyok". Dehogy fogadlak. Majd egy év után, amikor már rég jól ismerjük egymást és egymás csökönyösségeit, majd akkor. De addig úgyis annyit változol, főként tudtodon kívül (és persze én is), hogy te lepődnél meg a legjobban (és te tagadnád legjobban), ha szembesítenének vele. Tehát lassanatesttel ilyen kijelentések tételekor, mert nem leszel komolyan véve, há.
Uff, most már mindenki okos.
Igen, kedvencünk az "én ilyen vagyok, vagy elfogadsz így, vagy ez van". :DDDD Szerintem meg meg felnőtt ember vagy és uralkodj magadon! :DD
VálaszTörlés