Hogyan kerüld el a karácsonyi stresszt?

Fogalmam sincs.

Mert az a helyzet, hogy nálunk valahogy sohasem stresszes a karácsony. Se a készülődés, se az ünnep, se semmi. Valahogy ez az ünnep nálunk jól működik.

Utálok online sajtó közelébe menni az év ezen szakában, mert csak arról írnak, hogy milyen rossz élmény a karácsony egy csomó embernek. Amit meg is értek. Egy ekkora, anyagi csőddel járó, gondolatokat kitalálni akaró, az év utolsó hajtásába beleeső, csomó macerával járó, nem feltétlenül kedvelt emberek megajándékozását elváró, alapvetően kevesek által igazán átérzett indíttatású (wtf Jézus születése) ünnep annyi sebből változhat a púpok púpjává a háton, hogy ihajcsuhaj. Igen, megadom, tök szívás.

Nálunk pont nem az.

Nálunk valahogy ilyenkor kerülnek a helyükre a dolgok mind, és ekkor nyer az egész év értelmet. 24-én minden egyes perc ki van számolva... és ettől a forgatókönyvtől lesz mindig tökéletes. Tényleg az. De ezek spec. mi vagyunk, mi ezt így szeretjük.

Intim dolog a karácsony, én sem akarok nagyon belemenni, meg fényezni magunkat vagy másokat leszólni, csak idén tényleg eszembe jutott, hogy miért is érzik sokan üresnek vagy nyűgnek ezt az ünnepet, amikor szerintem annyira jó.

Valószínűleg azért, mert sokaknak ez az egymás életébe beleszólás, és a merev hagyományok követésének ideje, amihez egyébként marhára semmi közük, most mégis a közepén találják magukat.

(húha Bogáta, feltaláltad a spanyolviaszt!)

Az emberek olyat tesznek, amit egyébként nem tennének. Ráadásul ugyanazt, a rohadt életbe, hogy jól össze lehessen mérni. Főznek, mert különben mit szól az anyós. Fát díszítenek, mert azt kell. Olyan boltokba mennek és olyan dolgokat vesznek, amik idegenek tőlük, mert valahogy úgy érzik, minél nagyobb kálvária beszerezni egy ajándékot, annál garantáltabb a sikere.

Majd összegyűlnek, és jól megvizsgálják, hogy a másik hogyan teljesítette a számára is valószínűleg pont olyan szenvedéssel járó komplex feladatsort, és az este/hét/hónap maradék részében ezen kattog az agyuk (rosszabb esetben a nyelvük is). És nyilván ezt újracsinálják minden évben, halászléstül, ajándékcsomagolásostul, fadíszítésestül. És összegyűlnek egymásnál, és vetnek egy párórás pillantást egymás életére, és mivel úgysincs különösebb következménye a mondanivalójuknak, gyorsan levonnak néhány jó kis ítéletet, "mert ők látják első pillantásra" - jó alaposan megbántva az alanyokat. Esetleg be is rúgnak egymásnál, amitől kicsit jobban/sokkal kevésbé kezdik el kedvelni egymást.

Majd, miután hazamentek a rokonok/ők a rokonoktól, stb., ülnek és zsibbadnak, mint a farba lőtt vad, hogy na basszus, itt volt az egész rokonság, megítéltek minket valami alapján, ami egyébként hullára nem jellemző ránk, aztán hurrá, boldogkarácsonyt. És közben még magunkat is átvertük, mert tulajdonképpen ez itt mind miért kellett?

Mit akarok ezzel mondani? Nem azt, hogy én is beálltam a karácsonyt szidalmazó kiábrándult kispolgárok hosszú sorába.

Hanem azt, amit már jó néhányszor leírtam ide, és jó néhányszor le is fogok, mert szerintem iszonyú fontos, mégsincs benne az elcsigázott magyar kultúrában, éspedig hogy:

Hagyjuk. Már. Békén. Egymást.

Ne úgy érve, hogy ne látogassuk meg egymást. Hanem hogy szálljunk már le egymás életviteléről.

Mindenkinek annyival könnyebb lenne. Ha azt akarod, hogy a te karácsonyod jobb legyen, mint a másiké, akkor a sajátoddal foglalkozz, az ég szerelmére. A másikéval meg ne. Úgy értem, ne. Tényleg ne. Hagyd békén.

Mint az esküvőn. Azért nem kell töltöttkáposzta és cigánymulatós, mert az anyádnak is az volt. Az az ő döntése, ez pedig a tiéd, end of stroy, viszlát, alászolgája. Jogod van jól érezni magad, az esküvődön is, a karácsonyodon is. Mert az a Tied, nem a másé, az isten szerelmére.

És ugyanúgy: a másé, az pedig a másé, nem a tied, és akárhogy is csinálják, ha az jó nekik, semmi közöd hozzá.

Elvégre a karácsony arról szól, hogy egy kicsit megünnepled magad, hogy túl van ezen a gecifárasztó éven, és hogy milyen mázlista vagy, hogy közben ennyi jó fej ember volt körülötted. Adsz nekik ajándékot, ha úgy jön ki. És meggyőződésem, hogy ez így nem egy ördögtől való ötlet.

És még az sem ördögtől való, hogy megajándékozod anyát-apát-tesót, sőt akár távolabbi rokonokat is, ha

le_tudtok_szállni_egymás_életéről.

Mert mi van akkor, ha te inkább pizzát rendelnél karácsonyra? Vagy ha a nagynénédék inkább a jacuzziban rotyognak otthon ülés helyett, mert náluk ez az ünnep definíciója? Mi történik. Hát a jó nagy semmi, legfeljebb némi megkönnyebbülés.

Kiakaszt, hogy az emberek a karácsonyt okolják a frusztrációjukért, pedig változtathatnának rajta. Hát mi kényszeríti őket, hogy olyan dolgokat csináljanak a szeretet ünnepén, amiket nem akarnak? Juli néni és társai talán botrányosnak tartják egy évig, két évig, majd szépen megszokják, hogy van, akinél pl. nem divat a bejgli vagy a rántotthús. Akik meg szeretik egymást, az úgyis túlélik az efféle katasztrófákat, nemdebár?

És tudod, mi van, ha nem mindenki ugyanúgy tartja a karácsonyt a tízemeletesben? Hát az, hogy már nem is nagyon lehet összehasonlítani őket. Magyarul vége van a stressz fő forrásának. Annak, hogy ki mit fog szólni.

(Soha nem értettem meg azokat, akik olyan kérdésekkel jöttek hozzám, hogy "te mit vennél egy fiúnak", vagy "mit szokás adni anyák napján". Hát mit tudom én! Talán ismerem én az ajándékozandó fiatalembert/anyát? Azt tudom, hogy a saját anyámat hogyan köszöntöm fel, és arra is lenne ötletem, mit adnék a saját pasimnak, de hát az ég szerelmére, az neki való, nem egy fiúnak... Ilyenek nincsenek, csak önálló személyiségek vannak, és igazodás, amivel a közös jó dolgokat csináljuk, a nem közös jó dolgokat külön csináljuk, a rossz dolgokat meg nem csináljuk.)

Mi spec. szeretünk fát díszíteni, és szaloncukrot kötözni, és közösen zabálni, és karácsonyi menüt főzni, és Jézuskázni, és késő estig pezsgőzni, de ezek mi vagyunk, és ezt is a saját módunkon csináljuk. Anya most 24-én, mikor kikászálódtam a zuhany alól egy szál törölközőben, az ajtóban várt, egy szempillantás alatt rám cibált egy irhamellényt, a kezembe nyomott egy kerámiatehenet (az ő kezében egy bárány volt), és közölte, hogy irány Betlehemezni. Uccu neki, "Pásztorok keljünk fel"-t énekelve végigmasíroztunk az összes tesóm szobáján, majd a nagynénémhez és a nagymamámhoz is leugrottunk (egy házban lakunk), és egy cseppet sem zavartattuk magunkat. Na, hát ennyi kellett az alaphangulathoz. Törölköző + irhamellény outfit, kezemben kerámiatehénnel.

Szoktak az emberek ilyet csinálni? Nem szoktak.

Jó volt nekünk? Jó volt. (nagynénémtől bezsebeltünk egy doboz Ferrero Rocher-t érte!)

Te is úgy érezd jól magad, ahogy akarod, és nagyon kérlek, ne törődj senki mással. Semmi közöd senkihez, aki nem okoz neked örömet.

Ez az én javaslatom, hogy hogyan kerüld el a karácsonyi stresszt.