Először is egy anya, aki nem sejt semmit. Sőt, az ebédnél még egy kicsit csalódott is.
Persze kell egy apa is, aki már 2 napja süti a húsokat az ünnepségre, csendesen, diszkréten.
És egy barátnő, aki anyát kiiktatja egy délutánra.
Meg egy csomó régi-régi kép, amiből diavetítést lehet csinálni vicces feliratokkal. Ehhez jól jön, ha az embernek van pár gyereke, aki ezt megcsinálja.
Ha már gyerekekről van szó, külön jó, ha ezek tudnak zenélni is, mert akkor el lehet játszani együtt, apástul egy szülinapi köszöntést, persze átköltve (anyára igazítva).
Aztán persze jól jön egy csomó barát, akit meg lehet hívni, és anyát meglephetik azzal, hogy megjelentek.
Előnyös még egy gördülékeny, jól szervezett logisztika is: mindenki feltankol mindennel, azt' hozza. Mindenki megfelelő időpontban érkezik (még anya is).
Kell egy csomó virág, egy tökéletesen sikerült zenés performansz, és egy hatalmas, percekig tartó röhögésözön a vetítés során. Ez egy olyan alaphangulatot ad, amely megalapozza mindenki jókedvét, ismerkedik, dicséri egymást, örül, hogy ebbe a családba tartozik/ismeri azt.
Hirtelen mindenki kompatibilis egymással. És kedves.
Anya meg szaladgál és vigyorog.
Kell hozzá egy nagyon nagy mennyiségű pezsgő/pálinka is, viszont jó sok kaja is, amitől tulajdonképpen senki nem rúg be, ellenben mindenki marha jól érzi magát. Hasfájósra csipegettük magunkat.
Ennek legalább este 10-ig kell tartania, úgy, hogy a végén mindenki sajnálja, hogy el kell távoznia.
Mert ez egy olyan este volt, amit bármikor újrajátszanánk.
És persze kell hozzá egy anyuka, aki ezt mind bőven megérdemli. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése