2015. január 5., hétfő

kis esti elfoglaltság

rám ír, azzal a szándékkal, hogy tudassa, hogy le fog törölni skyperól és facebookról, mert nem beszéltem vele, mióta hazarepült, és ez zavarja.
Megmondtam neki, hogy nem kifejezetten esett jól, hogy 1 héttel a szakításunk után FB-ról tudom meg, hogy már mással jár. Naná, hogy el sem tudta képzelni, mi lehet ezzel a baj.
De azért elmondta, hogy annyira bántotta, hogy a szakításunk után nem kerestem őt azonnal, hogy vigasztalást szerzett másban, aki nem ilyen önző.
Mert ha nekem egy szakítás után időre van szükségem, mielőtt újra beszélek valakivel, az elég paraszt dolog tőlem, mert másnak is vannak ám érzései. (Ja, az, hogy ő 1 hét alatt becsajozott, az nekem nem eshet szarul, mert az az ő dolga.)
És rámutatott, hogy nem csak saját magammal kéne foglalkoznom.
És ezzel én elrontottam az egész fél évet, amit együtt töltöttünk, semmi egyéb közös élmény nem számít, mert a mostani hallgatásomtól rossz emlék lettem neki.
És gyorsan tudatta velem, hogy ha visszamehetne az időben, sosem állt volna szóba velem.

Most már lassan tényleg letörölhetne...

UPDATE: de még két óráig nem tette. Hanem csak küldte nekem az ívet és sértegetett, illetve tanítani próbált rá, hogy hogyan kell élni. Az a szint, amikor közlöm, hogy nem akarok beszélni már vele, mert láthatóan mindig akaratlanul megbántom, mire felháborodik, hogy dejszen ő már annyiszor megmondta, hogyan kéne viselkednem, tehát ne jöjjek azzal, hogy "akaratlan", hiszen ha még mindig nem vagyok olyan, amilyennek ő szeretne, az csakis az én tudatos döntésem lehet. Tehát én bizony mindig direkt bántom.

Végül én töröltem le a csába.


(De ez azért elég rosszul esett így vasárnap éjszakára.)

1 megjegyzés: