2015. február 25., szerda

csipcsirip, mondják odakint

A mai este olyan, hogy kikapcsolom a munkahelyi levelezést, lehetőleg a privátot is, Magashegyit hallgatok, a portással csevegek márnemistudomhogyan, paleocsintát sütök és egy ültő helyemben fel is zabálom, kamillateát főzök, könyvolvasok, holnapra hagyom a mari visszaható névmásokat, és beengedem a hideg éjszakát az ablakon.

Egy ilyen hétfő után egy ilyen kedd kell, és egy ilyen nap után egy ilyen este, ha "kizártak minket otthonról", és menedékként a Pivóban ülünk, ahol ehetek kaját is (ritka ünneppé vált ez), lehet fröccsözni, beltéren cigiznek az emberek, és mintha a váratlan új helytől visszarepültünk volna 21-22 éves korunkba (igen, az nagyon más volt).

Levadászom magam az éjjel és hanyatt fekve feloldódom az utcazajban, meg már a hajnali madárcsiripelésben is. Néha kifejezetten bosszantó, hogy nagyon kell valamire koncentrálnom ahhoz, hogy ne legyek folyamatosan elveszve a saját gondolataimban.

Köszi lányok, hogy ma egy estére egyetemisták voltatok velem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése