Tegnap beszéltünk a lányokkal az akaratlan kisugárzásról. Tehát amilyen hatással a világra vagy anélkül, hogy ebből bármit is észrevennél. Izgis téma.
A marióra megint szenzációsan jó volt. Az új szerkezeteket fiktív szappanoperák párbeszédeiben gyakoroltuk. Rommá röhögtük magunkat, ahogyan Juan mezei mariul biztosítja Mercedest, hogy ő nem olyan, mint a többi lány, és ezt biztosan ő is érzi.
A töris, szabad kredites órán hirtelen visszaköszönt rám a jó öreg ELTE. A tanár úgy nézett végig rajtunk, mintha személyes sértésnek tartaná, hogy felvettük az óráját ("EZEKKEL" van órája, fuj), biztosított minket, hogy nem kell annyira bejárni rá, valahogy fanyalogva kiosztott ránk kiselőadás-témákat, majd elkezdett körmöltetni velünk.
Néha megkérdezte a véleményünket, ekkor megállapítottam, hogy bizony nem vagyok már teljesen egy korosztály a többiekkel (ez tény és való, RÉG végeznem kellett volna az egyetemmel, vagy doktorandusznak lennem, egyébként), és igen, a nők helyzete még mindig olyan téma, amit vagy csak nagyon felkészült embereknek kéne vitatniuk, vagy kötélidegekkel kell felszerelkezni a parttalanságba fulladó viták elviseléséhez, mert így... én magam szégyelltem, hogy egy kurzuson vagyok, és időt töltök olyan emberrel, akinek az a véleménye az emancipációról, hogy "Őő, de szerintem nem olyan nagy baj, ha a nő női szerepekben van, hiszen a férfi nem tud gyereket szülni, de szerintem amúgy nincsenek olyan nagy hátrányban a férfiakhoz képest, vagy lehet, hogy ezt mi még nem látjuk, mert még fiatalok vagyunk ahhoz, hogy családon vagy karrieren gondolkozzunk..." Nem kell ragoznom, ugye?
Néhányszor hozzászóltam az órához, és úgy általánosságban észrevettem, hogy a tanár kb. nekem magyaráz. Lehet, hogy ez azért volt, mert valamiért nekem egy magasabb szék jutott (és egyébként sem vagyok apró), így függőlegesen kilógtam a csoportból, de valahogy mintha egyébként is velem kereste volna a szemkontaktust. Lehet, hogy tényleg ennyire látszott, hogy idősebb vagyok?
IFUSCO-megbeszélésen csak ültünk és löktük Gergővel. Valahogy miközben meséltük a jó kis oroszországi sztorikat idegeneknek, minden sokkal szürreálisabbnak tűnt. Nem először érzek így Oroszországgal kapcsolatban: minden olyan elképesztően hat, pedig ott valahogy csak jött az eseményekkel! Mindenesetre dőltünk a röhögéstől meg a nosztalgiától, meg próbáltuk átadni a hangulatot, mert ez bizony most a mi felelősségünk, hogy hívjunk újakat, és megismertessük velük, milyen is valójában finnugristának lenni. IFUSCO! Finnugorokat Pécsre, vagonszámra!!!
Somlai Marci! Egyrészt drága, másrészt nagyon jó volt együtt "dolgozzuk fel az alknyelvet"-terápiát tartanunk együtt... mi volt jó, mi volt rossz, milyenek is voltak az emberek... öröm és boldogság volt rájönni, milyen értelmes és jó fej fiú ő, míg ezt alknyelv szakosként nem láttam. Fontos vagy nemfontos, nekem sokat jelentett, hogy végre megbeszélhettem valakivel, mi volt az a hatalmas görcs bennem alknyelvesként, milyen volt a viszonyom a szaktársakkal és miért, és végre valaki ismerte őket, átélte az órákat, és értette, miről beszélek. És emellett jó fej volt és jót beszélgettünk. Kellett ez, de tényleg, egy évnyi szorongás borult ki az asztalra a fotelok közt, jó kezekbe.
Sz.R. tanár úr szintén az arcomba bámulva tartotta az óráját. Ha vigyorogtam vagy nevettem, rákérdezett, ha elkomorult az arcom, belezavarodott a mondanivalójába. Éó, hékás, te vagy a tanár!!! Persze, biztos furán érzi magát, ahogy nem szakmabeliként magyaráz arról, hogyan kéne tanítani a szakmámat, de így is kicsit zavarba ejtő volt. Ennek a fura szereposztásnak volt legitimitása, és én elfogadtam, ettől kezdve hajrá.
Az esőben olyan fáradt voltam, hogy elfogyott a türelmem, és ennek szegény Gergő látta kárát, aki egész eddig hűségesen töltötte velem a napjának sok óráját. Kicsit már szégyellem magam érte. Most meg nem akarom, hogy elmúljon az adrenalin, de közben a belem 8 méterrel húzom magam mögött. Aki dudás akar lenni...
Idetartozom, idetartozom, idetartozom.
(Värttinä, Gergőnek, mert láv, és mert azt mondta, nem ismeri)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése