Szemembe süt a Nap. Már reggel is a szemembe sütött, de még ez a nagyon szép vasárnapi idő sem tudott meggyőzni arról, hogy jobb nekem az ágyon kívül, mint belül.
Megvolt a farsang, hurrá, túléltem(?), de hogy még egyszer nem megyek hulla fáradtan bálozni, az ziher. A végére már tényleg csak a "ragdoll physics" volt elmondható rólam, meg a bőgőmasinaság (ezúton is kösz Mincnek és Szonjának a vállsági funkciók betöltéséért), de miután ma valahogy kigurítottam magam a párnák közül (amik közé ruhástul dőltem be hajnalban és úgy is maradtam), eszembe jutott, hogy ez tulajdonképpen jó este volt.
Az értelmét nyilván a táncok, Ankalimon és a whiskyje, Szonja Csavar-díja, Zsoltiék, a papírtapír és a fánk adta meg, kiegészítve a leányokkal a kanapén, a tombolanyereménnyel, az ugrálós dizsivel, a "mellem bámulásával", és nyilván a nagyon menő erdős-faunos jelmezekkel.
De azért nem volt annyira sorsfordító. Hanem inkább mint egy mini KÖMT-kivonat.
Inkább visszabújok a finnugor álomvilág-erődömbe, nem való nekem a valóság.
(Höhö, idáig is eljutottunk, az MTT számít valóságnak!...)
Letudtuk ezt is, holnap pedig irány a reptér. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése