Enyhe fejfájással ülök a Kamarában. A mai udmurtóra kb. 10 udmurt vendég érkezésével végződött, minekután 30 percen keresztül folyékony udmurt szövegelést hallgattunk. Ami, ugye, nyilván menőség, mert boldogok, akik közelében udmurtok spontán karattyolnak, közben viszont a mari ZH után (melyben egy használt ruha lelkével kellett közösséget vállalnom, és elmesélnem élettörténetemet a kozmogyemjanszki second-hand boltig) valahogy kicsit túl sok volt. A találkozó után belefutottunk Darali Lelibe, kedvenc udmurt filmem írójába, akin hasonló fáradtság mutatkozott a magyar nyelv egész napos használatától.
Szóval én nagyon szeretem ezt a tanszéket.
De aztán jelentkezem doktorira, és nem alakul úgy, ahogy elterveztem.
És az általam el nem követett hibákat nekem kell javítanom.
És leadom a szakdolgozatom és kijelölik az opponensemet, aztán ő mégsem lesz ott a záróvizsgán. Más lesz ott a bizottság előtt, mint akitől a bírálatot kapom. (És ő sokkal szigorúbb.)
És elcseszem a péntekem perepecssütésre az udmurtokkal és másokkal, és az estémet előadáskészítésre, és a szombatomat a veszprémi rendezvényre, és bedugnak minket egy félreeső sarokba leégni a napon, nulla felé konvergáló arra járó érdeklődővel. Pozitívum, hogy nekem nem kellett hozni egy teljes kónuszos sátrat, mint a Reguly Múzeumnak.
És nekem is ez a hétvégén a ZH-hét, és írok dolgozatokat szinte minden nap, meg csinálok kiselőadást, és még doktori felvételim is van meg diákköri előadásom. Höpöhöpöhöpö.
Utolsó hét a nem-PhD egyetemen, ujjé!...
Na.
Az ember néha...
(És akkor még nem vettem bele a képbe az általános menyasszonyvagyok-mindenkikapjabe lelkiállapotomat. Nem akarok mást, mint esküvőt szervezni és kényeztetni magam, JÓ??!)
Na jó.
Akkor fordítsuk le mindezt pozitívra. (Mert mi a franc mást tehetnék?)
Szóval én nagyon szeretem ezt a tanszéket.
És mások csak udmurtul tudnak a permi-volgai nyelvek közül, de én mariul ÉS udmurtul fogok tudni, ha minden igaz. (há!)
És cseppet sem baj, hogy két doktori témavezetőm van egy helyett, főleg ha két ilyen különböző karakter. (És most tekintsünk el attól, milyen kellemetlenségekkel fog járni a doktori felvételi. Zen, azon valahogy majd átesek, aztán soha többet nem lesz vele gondom.)
És amúgy kicsinyes, megúszós, tudománytalan dolog azon aggódni, hogy a vártnál többen fogják elolvasni és tüzetesen átvizsgálni a szakdolgozatomat. Mindez a javamra válik, és kétszer annyi tanulnivalót-megfontolnivalót kapok.
Amúgy meg a Veszprémnek is nagyon jó hozadéka volt az oda-visszaút, illetve sörözés Lillával és a férjével, és a többiekkel, különösen Virággal való időzés - valahogy nagyon jólesett az ő megértő mosolya. És Veszprém szép. És veszprémiekkel mászkálni jó. És spontán hanti beszélgetést hallgatni felbecsülhetetlen. (azok így izé, rikkantgatnak egymásnak! :D)
És az este folytatása Csabával és Minccel is különösen nagyszerű volt.
Szombat este a finnjeim befoglalják a Kamarát.
Addig pedig tök sok remek találkozóm lesz.
Fizetik az utazásomat Lahtiba, Tamperébe, Izsevszkbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése