Az, hogy KÖMT-ön vagy, kisanyám.
Belegondolva, hogy majdnem el sem mentem, hát elég buta voltam. De aztán szerencsére kezdtek jönni a jó előérzetek a KÖMT-tel kapcsolatban, illetve Fox rámugrott lesből valamikor a héten, hogy gyeregyeregyere, és akkor végül jöttem, és ajj de jó volt! :)
Az a helyzet, hogy legutolsó tényleg kellemes hosszabb MTT-s élményem konkrétan a 2013-as KÖMT volt, mert a 2014-es nem nagyon tetszett, 2015-ben kihagytam, nyári táborból pedig csupán a 2015-ösben voltam, de abban is minek. Szóval nem voltam meggyőzve arról, hogy ez az alkalom most tetszeni fog, még úgy is, hogy tudtam, hogy jelen lesz egy csomó ember, akit én egyenként is nagyon kedvelek, és kényelmesen érzem magam a közelükben.
Ehhez képest egy háromnapos lenyűgöző menőségfesztivált kaptam, amitől abszolút feltöltődtem, és megint iszonyú hálássá tett, hogy egy ilyen közösség tagja lehetek. Tudjátok, az a csodás érzés, amikor az ember ül az aula szélén, jelmezben, vagy a délutáni műhely nyomait viselve magán, mellette egy jó barátja, és csendben mosolyogva nézi a többé-kevésbé ismerős arcokat, hogy milyen szépek, boldogok, milyen különlegesek, és izé, csoda van. Többször is a büfébe voltam beosztva, és esküszöm, ez volt az egyik legjobb része az egésznek: csak nézni a sürgő-forgó embereket. Egy csomó embert még sosem láttam, de nagyon jó fejnek tűnnek (még akkor is, ha nyilván én alig beszélgettem velük).
Alapvetően a KÖMT azért menő, mert lehet olyan dolgokat csinálni meg nézni meg hallgatni, amiket az ember magától nem szokott, és valóban, ez is meg is volt, de különösen örültem a musicales projektünknek Angwennel, ami, bár nem sikerült olyan zseniálisan, mint amennyire azt reméltem, azért még így is elég menő volt, és Angwennek ezzel egy régi álma vált valóra, én pedig konkrétan sosem gondoltam volna, hogy ezt emberek előtt mikrofonba valaha eléneklem. Mindennél jobban vágyom egy videós vagy legalább képi dokumentációra az esetről, de úgy tűnik, hiába. :(
Szóval köszönöm az éneklést, meg a jó kis projekt-hangulatot, amit Pók és Pillangó és a többiek segítségével csináltunk, nagyon szeretem az ilyeneket, és csodajó volt x év után újra együtt dolgozni ezekkel az emberekkel. Ahogy szintén tök jó, és nagyon informatív volt az Alus vezette látás-műhely, meg Silnél a filcdísz-készítés, miközben szénné röhögtük magunkat a portrérajzoló foglalkozás fejleményein, és persze Esztur zseniális műhelyvezetésén. ^^ A börleszk nekem konkrétan fájt, de közben meg őrült jó buli volt, és leverte a plafont a görlpávör, és még ami nagyon jó volt, az a 2. esti kocsmázás Zsoltival és Szonjával és Foxszal, akiket úristen de imádok, és annyira jól éreztük magunkat, hogy Zámbó Jimmyvel kellett elüldözni minket a kocsmából.
Nyilván imádtam a halloweeni bált is (pedig azt hittem, hogy nem fogom - de igen!), meg a beöltözéseket és cigiszüneteket, de különösen azt, hogy végre (végre!) igazán otthon éreztem magam az MTT-ben. Nem féltem már annyira az emberektől, mint régebben, és irtó jólesett minden beszélgetés meg közös ücsörgés-ácsorgás. Tudom, hogy mindig vannak, akiknek jobban, meg akiknek kevésbé jól sikerül a tábor/KÖMT, és hát ja, én most határozottan a jobbik végét fogtam ki, de közben úgy tűnt, a többség így van ezzel. :) Úgy gondolom, ebben azért közrejátszott erősen Esztergom mint helyszín is: egyrészt a suli tökéletes volt a célra, másrészt, bár biztos Zebegényben is jól sikerült volna ez a KÖMT, az új helyszín adott még egy kis izgalmat és varázst az eseménynek.
Végtelen mennyiségű láv van.
És jövőre most már iz'isten tartok én is műhelyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése