Random bejegyzések a random orosz kutatóútról 2. - Aljona

Ó lol, milyen egy nap volt ez.

Tegnap éjjel hajnali 3-kor és komoly lelki fájdalmakkal tértem aludni, tehát másnap reggel szomorúan és kissé pánikolva ébredtem: mi lesz, ha ez is olyan nap lesz, mint a tegnapi? Nem mintha ne lenne mivel foglalkoznom, munkám az bőven van, de már megint nincs semmi előre betervezve, lehet, hogy megint nem találkozom senkivel, ráadásul 11 előtt megint nem sikerült kikászálódnom az ágyból.

Minden megváltozott, amikor Aljona végre visszaírt VK-n, és rögtön fel is hívott. Mire észbe kaptam, semmi időm nem maradt önnön fájásaimmal foglalkozni, mert eljött elém a hotelba, és pillanatok alatt a Szandal mari kávézóban találtuk magunkat, ahol életem eddigi legfinomabb podkogylo-evését sikerült két évvel ezelőtt elkövetnem - és ezt most sikerült megismételni. ^^ Aljona pedig a tárgyra tért: milyen adatközlők kellenének nekem, kikkel akarok találkozni? Mire kettőt pislogtam, elejtettem azt a megjegyzést, hogy Uncsóban tartanék egy magyar estet, mire felcsillant a szeme: és itt miért nem? Ha nálam van a hegedűm, a népviseletem, szépen énekelek… na hát jó, és mire hármat pislogtam, holnapra már meg is szervezte nekem a magyar estet, és feltrombitálta az összes ismerősét, akit érdekelhet. Ez kicsit aggaszt, ugyanis állatira nincs kész a prezentációm - de most, ahogy elgondolkoztam, lehet, hogy a helyieknek nem azt adnám elő, amit Uncsóban. Lehet, hogy őket nem érdekli annyira a gabonatermesztés meg ilyenek. De azon abszolút belelkesedtek, hogy van nálam egy hegedű, úgyhogy a ma éjszakai feladatom az, hogy annyi magyar népdalt tanulok meg, amennyit csak tudok, és letöltöm a zördög útját.

Éppen felocsúdóban voltam a random nyakamba szakadt lehetőségtől (Aljona persze felajánlotta, hogy a kérdőívemet is kitöltik mindannyian ügyesen, és felvételeket is készíthetek), amikor azt is megpedzette, hogy szerdán megy a volzsszki járásba, és ha kedvem van, menjek vele. Hát hogy a vérbe ne lett volna kedvem! Úgyhogy szerdára is meglett a programom, sőt csütörtökre is, miután megadta Margarita Kuznyecova számát, hogy keressem már fel. Így aztán Margaritával megbeszéltünk egy csütörtöki találkozót a Sketan színházban, közben beértünk a GRTK mariföldi szerkesztőségébe, ahol is be lettem mutatva a mari kollégáknak. Egyiküknek éppen szülinapja volt, és végtelen lelkesedéssel tolt belém egy szelet tortát, illetve mesélt a mindennapjairól, életéről, arról, mit jelent neki marinak lenni. Imádnivaló hölgy volt, c-ző nyelvjárással, és a kérésemre abba is beleegyezett, hogy később felvételt készítsek vele.

Aljona a teázás-sütizés végeztével beterelt a stúdióba és rittyentett velem egy jó húszperces interjút. Érdekes, intelligens kérdéseket tett fel, én pedig meglepően sokat bénáztam, főleg az alárendeléseken botlottam el folyton-folyvást. De szépítettem azzal, hogy elénekeltem A csitári hegyeket, relatíve vállalhatóan. Végül is rádióban még nem énekeltem, asszem. Az interjú után fotózkodtunk, majd beültem Aljona irodájába, és megvártam, amíg ő elintézi bokros dolgait. (Nem mondhatni, hogy nem elfoglalt ember.) Ez sajnos azt jelentette, hogy keresztbe szervezés miatt ugrott a délutáni látogatásom a nyelvészeti intézetbe majd a lakására, de nem baj, mert így is elkapott egy heveny hasfájás, nem beszélve arról az aprócska feladatról, hogy holnapra be kell fejeznem és ki kell nyomtatnom a kérdőívem, be kell fejeznem az előadásom, meg kell tanulnom pár dalt hegedűn, nem beszélve a táncról. Akkor szép az élet, ha zajlik.

Hazatérvén arra figyeltem fel, hogy jártak a szobámban. Körülszaglásztam, de nem hiányzott semmi, viszont a szemetemet elvitték és a koszos tányérokat tisztára cserélték, így megnyugtattam magam, hogy szimplán a takarítók voltak - bár megmondtam nekik, hogy még nem kérek takarítást. Holnap meg kell kérdeznem tőlük, hogy hol tudnék hegedülni, ahol nem zavarok senkit. (Lol, érdekes lesz.)

Azóta gondolkodom, blogolok és áldom a szerencsémet, hogy mindenki ennyire hulla jó fej körülöttem.

Éljen Mariföld, éljen a terep!