Mozsgában állunk épp.
A vonat valahogy 7 óra alatt elcammog Kazányba, ahol némi
segítséget kapván majd felpakolnak engem egy mikrobuszra. Úton vagyok Uncsóba.
Ez utazásom harmadik etapja, és egyértelműen a
legfélelmetesebb, de most, ahogy zötyögök-álldogálok… valahogy már nem félek
annyira. (Legfeljebb attól hogy már kb. elfelejtettem mariul egy az egy hét
Udmurtia alatt.) Tudom, hogy ennek az útnak meg kell történnie, és majd olyan
lesz, amilyenre alakul. De mindenképpen lesz valahogy, és valahogy véget is fog
érni.
Láttam ám Facebookon, hogy odaértél! De izé lett volna ott reklamálni a blogolást, amit amúgy is kommenteléssel illik motiválni, szóval gondoltam, megerősítem, amit feltehetően amúgy is sejtesz, hogy vannak azért, akik várják a részletes verbális tudósítást is :D (Ésmégmindigannyiramenőazegész.)
VálaszTörlésjaj jaj jaj tudom, más is panaszkodott már, igyekszem bepótolni az írást!
Törlés