A GoPro persze úgy döntött, hogy nyasgem, ő nem hajlandó tölteni, így nem tudtam előkészíteni, de így is erőnek erejével igyekeztem a szobámat prezentálható állapotúvá varázsolnom, és mindent úgy elrendeznem, ahogy az eddig látott vendégségeken megfigyelni volt lehetőségem. Tea, cukorka, csészék, elérhető távolságban valamilyen kis ajándék (ezúttal pálinka)... oké. Diktafon elöl, rajta van delej. A hotel személyzete, ameddig megebédeltem, pillanatok alatt tip-top állapotúvá varázsolta a szobámat, tiszta törölközőket és ivóalkalmatosságokat hoztak, és még az ágyamat is ízlésesen leterítették, mert megmondtam, hogy vendégeket várok.
Nem nagyon laktam eddig kényelmes hotelekben, így nem vagyok hozzászokva, hogy lehetnek kéréseim - mondjuk nyomtatás, vagy olló, vagy a szobám villámgyors rendberakása, mialatt megebédelek... kellemes meglepetés volt, hogy nem nekem kellett mindent megoldanom, hanem rutinosan a kezem alá játszottak.
Hú hú, egyedül csinálom meg velük a Family Problems Picture Taskot, amit anno Danielle Barth-éknak készítettünk egy ausztrál korpuszhoz, izgis! Mikor két éve az udmurtokkal végeztük, valahogy nem rémlett, hogy az ilyen hosszú és bonyolult.
Ivan és Elvira hihetetlen arcok mind a ketten, imádom őket. Képesek voltak, és még ők hoztak ajándékot nekem. Jobb adatközlőket nem is kérhettem volna, bőbeszédűek voltak, intelligensek, jól ismerték egymást. Érdekes volt látni, mi ragadja meg a figyelmüket. Hosszú percekig találgatták, milyen országban játszódhat a történet, és alaposan analizálták a résztvevők arcát. Mikor ahhoz a képhez értünk, amin a férfi megüti a nőt, Elvira felkiáltott, hogy na, lehet, hogy ezt az ázsiai nők hagyják, de egy mari nő visszaütne a csába! Jó 45 percen keresztül nyüstöltük a feladatot. (Lol, ki fogja ezt feldolgozni...)
Tökéletesen sikerült a kísérlet és a kérdőív-kitöltés? Nem. Sőt, most különösen berezeltem, mert a kérdőív kitöltése után Elvira volt olyan kedves, hogy az összes válaszát megmagyarázta, és bizony itt-ott kiderült, hogy nem írt be megoldásokat, amik egyébként jók lettek volna, vagy felülírta feladatot (pl. nem a megadott igét használta a megoldáshoz). De Ivannal néha összekaptak, hogy a -man necesszív infinitívusz elfogadható-e az adott helyzetben vagy nem, és ez már több, mint amit remélhettem.
Megnézték a rendőrségi végzésemet, és egyetértettek abban, hogy valaki engem az egyetemen beköpött. És abban is, hogy az ilyenekkel nem kell törődni, rossz emberek mindenhol vannak, de a marik engem mindig örömmel látnak, és mindig lesznek barátaim. Megnyunyorgattam volna őket örömömben, olyan őszinte és elszánt volt a hangjuk. És azt is megbeszéltük, hogy legközelebb elmegyek Kuzsenyer rajonba Elvirához. (Amúgy is el akarok menni Kuzsenyer rajonba.)
Miután elmentek, kimentem az utcára és este 11-ig sétáltam. Hmm, amikor a patrióta érzelmű mari barátaim elmennek, kipukkad körülöttem a buborék, és újra a mindenhol-orosz valóságba csöppenek vissza. De Joskin olyan hely, ahol az árkádok alatt egy magányos zongorán egy öreg bácsi zongorázik kotta nélkül, gördeszkások vagánykodnak a vadonatúj lépcsőkön, az emberek önfeledten pózolnak a giccses de nem bóvli szobrokkal, és a Koksaga vizén még 10-kor is eveznek a mézeskalácsházak előtt.
Két napom maradt ebben a városban, és nincs is kedvem elmenni.
(Majd bepótolom a többi napot is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése