Triinu

Megmondtam Saminak, hogy ne menjünk az Irish Embassyba, mert valószínűleg folk est lesz ott.

A Pühastébe menet kiszúrtam Triinut a Krepp teraszhelyiségében. A rohadt életbe. Lefékeztem a bicajomat és inkább megkerültem a helyet. Samihoz érve még mindig hiperventilláltam, köptem a szavakat és nagyon nehezemre esett lenyugodni. Hogy megnyugtasson, azt javasolta, hogy inkább bent üljünk le.

Másfél óra alatt kellően ellazult az agyunk, és elég bátorságot szedtünk össze ahhoz, hogy a nyakunkba kapjuk az élet kihívásait újra. Megmondtam Saminak, hogy ha van rá lehetősége, kukkantson be az Irish Embassy folk estjére.

Kimenvén a pincehelyiségből, amint eloldoztam a biciklit, megláttam Triinut közeledni a fiával és David Ilmarral együtt. Mindezidáig nem mentek el a folk estre, csak pont akkor, amikor Sami és én is végeztünk. Satufék, sarkon fordulás, még egy kör kerülés. Szinte olyan érzésem volt, hogy az univerzum azt akarja, hogy beléjük botoljak. Mindenesetre nem tettem. És hazafelé tekervén folyamatosan azon gondolkoztam, jól tettem-e.

De szerintem igen. Mégis mit mondtam volna Triinunak.

Azaz lenne bővem mit mondanom neki, de ahhoz nem az utcán kellene belebotlanom.

Hazaérvén végre-végre elővettem a hegedűmet újra. A dallamok szinte az ujjaimra kéretőztek. Sokkal tovább és több dalt játszottam, mint gondoltam volna. Mini folk-est önmagamnak.

A zene, a közös zenélés, a jammelések és az ehhez köthető programok messze a legnehezebb dolgok, amiken túl kell tennem magam. Nagyon szerettem volna ehhez a közösséghez tartozni. És emlékszem, akkor vettem először fontolóra, hogy Imart komolyan vegyem, amikor elször láttam zenélni. Azonnal lenyűgözött, és ez a varázslat azóta sem múlt el. Triinu pedig, mindig arra emékeztet, amikor ott volt Imar mellet, amikor ő a bécsi éve során beleszém szeretett - a 2018 novemberi, a 2019 októberi táncházak, a bécsi IFUSCO, a márciusi látogatás, a júniusi drámai este, a 2020 februári elszállásolás, a "varázslatos hónapok"... amikor még mindketten azt hittük, hogy egymásnak vagyunk teremtve, és Triinu ehhez teljes szívvel asszisztált. Szinte minden fontos pillanatban ott volt Imar mellett.

Mindez ma már egy marék homok, amit elfújt a szél.

És nekem nincs okom jelen lenni sem a folk jam esten, sem Triinu társaságában.

De azért, mint kiderült, a dalokat még mindig tudom. :)