Késő éjszaka volt, mikor hazaindultam a Lai-ból, de még nem volt kedvem aludni menni. Jaani éjszakája van, és ilyenkor víz mellett kell lenni, nagyokat szippantani a hűvös, vibráló, nyári levegőből, érezni a lecsapódó párát a bőrön, a talajt a mezítlábas talpakon. Felkaptam egy Alexandert a hűtőből és elindultam újra kifelé.
Syksy úgy döntött, hogy jön velem, így a biciklis kisuhanásból igen lassú tempójú közös ballagás lett. Syksy szedte a pici lábait mellettem, itt-ott megállt szaglászni vagy levadászni egy éjjeli pillangót. Sorban elhagytuk a Meloni, majd a Piiri kereszteződéseket, amikor is egy hirtelen fordulat során arra figyeltem fel, hogy egy fiatal gyöngytyúkot zavartunk fel pihenőjéből az útpadkán. Syksy és a madár is meglehetősen összezavarodva méregették egymást, aztán mikor Syksy úgy döntött, hogy mégiscsak levadássza, megjelent egy kocsi az utcán, így fedezékbe vonult. A gyöngytyúk továbballagott, Syksy pedig folytatta velem az útját az ellenkező irányba.
A Piiri utolsó utcájában egy lompos, teknőctarka macska haladt át előttem. Egy pillanatra megállt a szívem, mert nagyon hasonlított Shebára, Imar elveszett cicájára, de sajnos nem ő volt. Viszont nagyon barátságosan, szinte szeretethiányosan dörgölőzött hozzám. Amikor azonban meglátta Syksyt, világossá vált, hogy nincsenek jóban. Syksy meghátrált, így én elbúcsúztam tőle és végre nyeregbe pattanva tettem meg a hátralevő utat a supilinni strandra. Az úton világossá vált, hogy az állatoknak most buliidő van, itt-ott macskák lapultak a fűben, a békák és a rovarok teli torokból zengtek, a madarak tobzódtak a fákon.
A partra érve letelepedtem a homokba és csak csodáltam a folyóból áradó párát, ahogy lassabban-gyorsabban, laposabban-magasabban szálldogál a víz felett. Másodszor vagyok itt két napon belül. Mellettem egy kacsacsalád alszik. Élvezem a természetet és a gondolatokat, amiket ez a hely, idő és hangulat idéznek elő bennem.
Valami van, ami korábban nem volt.
Talán.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése