Twitter mob

Történt egyszer, hogy a Fidesz-kormány meleg- és transzellenes elemeket épített be az eredetileg a pedofília megfékezésére előterjesztett törvénymódosításba.

Volt ekörül botrány bőven, mindenkinek szivárványos lett a Facebook-avatara, tüntetések szerveződtek, szivárványosan akarták kivilágítani a müncheni Allianz Arénát a magyar meccs idején, írók és jogvédő egyesületek hosszú-hosszú bejegyzéseit osztották meg, melyekben mindenki elmagyarázta, hogy ez az egész kirekesztő, abszurd és mindenkinek csak rosszabb lesz tőle. Én úgy döntöttem, hogy miután korábban is írtam ilyesmiről Twitteren (mikor valamikor ősszel véletlenül beszédet mondtam egy melegpárti tüntetésen Tartuban), most is írok egy rövid összefoglalót.

Amire nem számítottam, az az, hogy futótűzként retweeteli nemcsak a meleg és transz közösség, hanem a homofób és transzfób közösség is, köszönhetően Imar valamelyik arabista haverjának, meg még ki tudja milyen algoritmusoknak és véleményvezéreknek.

Az áttörés valószínűleg akkor történt meg, amikor a közkedvelt észt széljobbos piim idézte a tweetemet egy számomra nehezen kibogozható szöveggel, de ezzel bekerültem nemcsak a széljobbosok, hanem a finnugor/turáni/nacionalista felhasználók látómezejébe.

Amin már őszintén meglepődtem, az az volt, amikor rákerestek a profilomra, és felfedzvén, hogy finnugristaként, illetve a Volga-vidéket kedvelő/ismerő emberként melegeket támogató tweetet írok, teljesen leolvadt az agyuk. Valahogy összekapcsolták a finnugrista életemet a melegjogi aktivista énemmel (ami nem vagyok), meg az oroszországi kis népek kihalásával, és pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy bizonyára homoszexuális propagandával mételyezvén a finnugorok agyát, elősegítem azok kihalását.

A helyzet abszurditásán jól szórakozva kb. egy hétig bírtam ki, hogy ne válaszoljak piimnek, aztán végül mégiscsak úgy döntöttem, hogy küldök nekik egy képet az udmurtiai haknimról, amin a karszasuri suliban mesélek a gyerekeknek Magyarországról.

Trollkodás volt, és hergelés persze, tisztában vagyok vele, és nem feltétlenül a legbölcsebb lépés tőlem, de annyira abszurdnak éreztem a logikát, hogy nem bírtam ki, hogy ne oltsam őket egy kicsit. Az én hibám az volt, hogy álmomban sem képzeltem volna, hogy ezek az emberek komolyan azt hiszik, hogy itt a suliban homoszexuálisokról beszélek a gyerekeknek.

Egyébként ezen a képen épp azt kérdezem, ki tudja megmutatni Magyarországot a térképen. A karszasuri hakniról a blogomban is írtam részletesen, nagyon jó volt, meséltem a gyerekeknek Magyarországról, a nyelvrokonságról, mutattam pár nyelvtörőt és népdalt, és megmondtam a nevük "magyar verzióját". Melegpropaganda nem volt benne. :)

Na de a Twitteren megőrült mindenki. :D Először csak azt kaptam meg, hogy a magamfajta megkapja, amit megérdemel. Érdekes módon még piim volt az, aki a "védelmemre kelt". :D

Tegnap estére azonban megjelentek a tweetidézések, amikben az emberek szörnyülködve osztották meg a képemet, tárgyi bizonyítékként, hogy népromboló tevékenységet végzek ártatlan, veszélyeztetett udmurt gyerekek közt. Illetve megjelent néhány csúnyább komment is, például hogy amit csinálok, az genocídium, csak rosszabb.

Szóval izé, népirtok, meg be kell tiltani a magyar nőket, bár egy-két helyen kicsit furi irányba indult el a beszélgetés.

Hát na.

Őszintén, nem gondoltam volna, hogy az az egy szem tweetem ide fog juttatni, de most legalább tudom. Nyilván ezekre a reakciókra nem fogok már reagálni, az egész Twitter-spirál lényege az, hogy az emberek egymást hergeljék és képtelenek legyenek szó nélkül hagyni a hergelést, de tapasztalatom szerint mindez hamar a feledés homályába kerül, ha valaki igenis szó nélkül hagyja. Meg egyébként is, minek! :D

De ez az asszociációs lánc figyelemre méltó volt.

Eldobom magam.

Utószó: újra belegondolva az esetbe, most már valószínűleg nem küldtem volna el azt a választ a képpel. Egyszerűen azért, mert a gyerekek, főleg úgy, hogy némelyeknek az arca is látszik, nem érdemlik meg, hogy ilyen baromságokba belekeveredjenek illusztrációként. Megváltoztatnám utólag, ha tudnám, de a képet sajnos már nem tudom, törölni pedig nem szeretném a hozzászólást, legalábbis egy pár napig még, amíg teljesen el nem vész a süllyesztőben. Az örökkévalóságnak azonban nem szeretném megőrizni.