Megint kitöltöttem az MBTI-t.

Mondjuk úgy, hogy nem vitt el a szívgörcs a meglepetéstől.

De azért van pár tanulság.

Mikor legutóbb kitöltöttem, a T és az F között billegtem nagyon... úgy tűnik, hiába a munka, az érzelmi oldalam veszi inkább át a hatalmat. Legalábbis az a része, amelyik képes egyenként figyelni az emberekre és nem akarja mindenkire ugyanazokat a szabályokat alkalmazni.

Az I és az N nem leptek meg. Kb. pont ennyire vagyok ez, és nem E és nem S. Van belőlem azokból is, csak nem annyi.

Viszont a J alaposan felkúszott, a mindenségemet nekem. Azért még nem tartok ott, hogy ki kelljen töltenem az INFJ or INFP tesztet, ahogy azt fent javasolják (és valószínűleg nem is fogok soha mert INFJ-nek születni kell), de azért örülök a változásnak, mert J-nek lenni egy magasabb létezési forma. :)

Menjetek a celebritytypes.com-ra, mert az jó lesz nektek! :)

magaslatban

Megint kint ültünk az ablakban, mint két kis madár, megint volt a kezünkben egy-egy pohár bor, vagy Esztiében időnként egy cigi, közben diszkófények világítottak ránk hátulról, és az újpalotai lakótelep színes dobozai elölről. Alattunk a 7-es busz dübörgött. Szólt a zseniális Wedding Playlist.

Megint meg kellett osztani egymással a sok-sok eseményt és gondolatot, nevettetni kellett egymást és tüncögni, meg megbeszélni a kétségeket és a félelmeket is, meg pár tervet, de nem nagy mennyiségben, mert ugye addig úgyis minden igazodik.

Nahát, kicsi barátnők vagyunk mindketten, akiknek a kis uraik elmentek bulizni messzire, mi pedig itthon vagyunk, és "kirúgunk a hámból" ezzel a pár fehérborral és az ólajtó szánkkal.

Nem egy magfizika, nem egy világmegváltás. De ezek az esték tartanak minket életben.

A mi kis birodalmunk, miközben a világ egyre tágul és egyre ijesztőbb lesz. De mi sosem hagyjuk abba a tüncögést!

butaságok

Jaj, de bolond nap volt.

Nagyon jónak akartam, de az alváshiány, a rumli, a rendezkedés, a családi huzavona pillanatok alatt lerántotta, nem beszélve a hülye Facebookról, ami alaposan elintézte a kedvemet.

Aztán kocsiba be, Átára ki, hirtelen eszembe jut, milyen gyönyörű helyek vannak Pécs közelében, rokonokkal találkoz, horvát nyelvű rózsafüzérmondást hallgat egy nyitott ravatal mellett.

A gyászmisét hallgatva már jól elszégyelltem magam. Itt állok egy kedves és jószívű ember koporsója mellett, és komolyan FB értesítésekkel meg hátrahagyott rendetlenséggel voltam elfoglalva?! Hát hülye vagy te, Bogáta?

Így inkább a továbbiakban a családommal foglalkoztam, meg anyukám bölcs okításaival, illetve mindenkivel, akit szeretek.

Túl rövid ez az élet ahhoz, hogy idegeskedéssel töltsem.

Amik segítenek a felébredésben

Karácsonyfaizzók a Füvészkert fáin. Nem nagyon közeli, de rettenetesen tisztelt és kedvelt emberek mindenhol. Túlcsorduló boldogság, egy kis mennyország a Földön. Long live!

Egy repülő csokor, egy csomag rám vigyorgó kedves ismerős. Egy iszonyúan jó ebéd a Kálvinon, kellemes beszélgetés, napsütés a Deákon.

Keringőző párok, körtánc, végtagdobálás, önmagam csipkedése, hogy ez most így valóban megtörténik. Egész máshogy néztem rájuk, mint ahogy fél nappal ezelőtt tettem volna.

Szédelgő Merci, sok jó fejnek tűnő ember, egy nekem tüncögő Szonja. Ó, hát minden király ember Finnországba megy...!

Egy nagyon kellemes, kisimult reggeli skype. Azt mondták a munkatársak, öröm volt hallani a hangom. Nekem is tetszett ez a nap. :)

Nóra, Nóra Nóra Nóra. Legszívesebben felkaptam volna és elvittem volna valahova messze. Tündérem és drágaságom. De jó, hogy végre újra találkoztunk és beszélgettünk!

Eszti. Őt nem kell vinni sehová, de a megszokott kamarai idillel körített tüncögés már nagyon hiányzott. Többet beszéltem 5 óra alatt, mint máskor egy hétig.

Valahol mögöttünk a Duna-parton egy angol srác kidőlt a részegségtől, barátai nevettek rajta. Odajöttek ismerkedni, az egyik lány magyar volt, leült mellém és végtelenül közvetlenül elkezdett csicseregni a külföldi (hahh, angol!) pasijáról, hogy ez mekkora király. Crazy Hungarian girls!!

Nagyon sok dolog történt, és ez ezeknek csak egy nagyon apró része.

A maradék elveszett két üres órában és egy sötétbarna szempárban.

A nemzetközi helyzet fokozódik.

Finnországi mérleg 7. (avagy ideje felébredni)

Na, szóval Réka észrevett, és pillanatok alatt az egyetemi menzán kötöttem ki vele és Jaakkoval

40 remek perc, 1 álcázott töltött káposzta az említett helyen

Réka olyan dicséretet vág le rólam Jaakkonak, hogy rommá pirulom magam...

órákig téblábolás a belvárosban: még egy rendes szuvenírboltot sem találok!!!

pár perc zokogás a Marimekko-ban: minden olyan szép, de észveszejtően drága...!

boldogulás finnül... mondom boldogulás finnül!!! Mondjuk úgy, hogy igyekeztem...

lassan beköszöntő ősz Helsinkiben: hideg volt, nyirkos és szeles, az eddigi napokkal ellentétben

1 rautatieasema, 1 Norman, 1 hosszú út a reptérre

hogyan fogok élni ez az ország nélkül? Vérző szívvel hajtottunk át a városon

1 self-service baggage drop: biztos elrontottam valamit, és Szamarában fog kikötni a csomagom!

még egy kis vásárlás: hapankorppu nélkül senki nem menjen haza Finnországból!

1 tapírfigura, amit megkaptam...

1 búcsú, ami nem örökre szól

...zsibbadás a reptéren...

...mi is történt velem?...

...zúgás, rázkódás, gyomorgörcs...

Valahol az Érkezéseknél ez mind értelmét veszti, illetve nyeri, mert várnak, és attól kezdve minden más.

Azt hiszem, még egy kicsit emésztenem kell. Meg feldolgoznom. És nem lesz rá igazán időm. De majd leülepszik. Mert minden dologról tudjuk, hogy mit csinál. (megf.: igazodik)

Finnországi mérleg 6.

1 felderengő Helsinki a láthatáron hajnalban - amiből nem látok semmit, mert alszom a kabinban!!!

sok-sok cucc a kosárban... grillezni fogunk a dombon, jeee! Makkara!!!

1 villamosút, amin összepasszíroznak

x kupica Jaloviina, mikor hazaérünk

esztergáló Norman, ügyintézkedő Bogi: kellemes lauttasaari idill

1 filmnézés: Celestial Wifes in the Meadowes of Mari... hajaj!!! Óvakodni kell a mari nőktől!

1 halálhír otthonról... ami nagyon elszomorított. :( Egy remek emberrel kevesebb van a világon.

némi céltalan ténfergés az interneten, miközben félrevernek a gondolataim és meg akarok őrülni... még van rá pár hetem tanévkezdésig, addig pont sikerülni fog...

1 eldobható minigrill, 4 kolbász, 3 kukorica, és héjastul készült krumplipüré... (én marha, miért engedtem férfit a konyhába)

Gundel pálinka, sponsored by Nagy-Borsy... ehh.

1 zuhé, ami elől be kell menekülni, hiába...

borozás, beszélgetés... mit jelent is tapírnak lenni...?

1 gyűrű, ami nekem készült...

hirtelen bejelentés, hogy megyünk a tengerpartra... át a bozóton, ki egy félszigetre, és egyszercsak ott van az éjszakai Helsinki, a tenger, a másik partján az életemmel, a távolban villámlik, tarajos hullámok a szélben... hirtelen ott van minden.

Mi pedig táncolunk egy kicsit.

És akkor megértem, hogy dehogyis voltam szabad ebben az egy hétben. Minden egyetlen ember végtelen szeretetének és kedvességének volt köszönhető, még úgy is, hogy nem tudtam mindent viszonozni, amit kapok... nem is lehetne, ez olyan rengeteg.

Most itt ülök a Kiasma előtt, várom, hogy Réka kicsit megszabaduljon a munkából, és közben zsibbadok. A reptéren várni fognak, meg aztán holnap munka, meg esküvő, meg találkozások, meg fogadni embereket... mi van??

lauttasaari csendélet

Ülök a gép előtt, érzelmi válságban vagyok, dobálom magam, felkiáltok:

- A kurva életbe!!!

Norman, aki eddig sztoikus nyugalommal reszelgette a nekem készülő gyűrűt, felpillantott.

- Neked is ezt kell csinálnod, amit nekem! Láttál már... gyűrészt káromkodni?

Beismertem, hogy nem.

- Na látod. Aki ilyet csinál annak nem kell a káromkodás. Leszarom a finnugrisztikát és elmegyek inkább gyűrűk urának.

Ez volt a napi bölcsesség.

És mellékesen megjegyezném, hogy basszameg.