hate the way I'm feeling lost in my own city

Számomra is ijesztő, mennyire régen nem írtam ide semmi "értelmeset". Még ijesztőbb az, hogy most sem igazán van mit.

Nem tudom, mikor vagyok őszintébb magammal. Ha azt írom, hogy tudom, miért akarok hallgatni, vagy ha azt írom, hogy nem tudom.

Tudom, mert tudom, mi bánt, és mi bénít meg. Nem akarok erről sokat beszélni, mert minek. Kicsit sámánisztikusan érzem magam, attól tartok, ha kimondom, mit akarok kezdeni magammal, elvész a lelkesedésem.

A lelkesedésem, ami eddig is annyira előre vitt...

Az frusztrál, hogy most sincsenek a dolgok annyira másképp, mint eddig, most mégis iszonyúan zavarni kezdett, hogy így vannak. De ha ezeket kimondom, akkor meg az elevenedik meg előttem, hogy mennyire könyörtelenül azok a tények, amik.

És ezek akkor is így lennének, ha nem jött volna ez a néhány csalódás az életembe.

Őszintén tudom, mire lenne szükségem, mégsem bírom meglépni. Vagy csak azért nem bírom, mert valójában nem is ez kellene nekem? Nórinak van igaza ebben, ha nem jön magától, akkor nincs itt az ideje? Akarok valamit, pedig nem az kellene? Azt hiszem, hátradőlök és lófaszt sem csinálok, amikor igenis az a baj, hogy erőlködök? Odie mama hozzám is beszél?

(ő lenni Odie mama, és ez a dal nagyon zseniális)

Ha itt teremne egy dzsinn, most bátorságot kérnék, hogy ne legyek olyan kozmikus mértékű üregi nyúl, amekkora most vagyok.

Mégis, hogy egy kicsit jobb kedvre derüljek, megpróbálom összeszedni a szépet, a jót ebben a furcsán rossz egy-két hétben. (be kéne vezetnem a "Kálmán előtt" (B.K.) és a Kálmán után" (A.K.) terminusokat)

~ újra hegedülés, kottázás, és Szonja meglepett arca, mikor szerenád formájában előadtam a tudásom

~ random nap Vivivel, a Szabó Ervin újrafelfedezése

~ a befont hajam, az alapozás reggae-partira, a minden elképzelést meghaladó random atmoszféra

~ vigyorogni azon, hogy B úr pont olyan hibbant Esztivel, mint ahogy reméltem :D

~ hip-hop táncot ropni, és felfedezni, hogy ez nekem megy! =)

~ a Momentán társulat pszichológiás előadása, hogy ez mennyire hihetetlen módon érdekes és hasznos tud lenni

~ Nóri állandó mosolya, amivel minket minden napszakban fogadni tud

~ Tibor a büfében, aki mindig egy kicsit megsimogatja a lelkem

~ az az elképesztő egyenesség és egyszerűség, amivel ki tudom fejezni magam B-nak (eddig csak Metával sikerült ilyen egyenesen beszélnem)

~ a gyönyörű jegyzetem a magyar nyelv román elemeiről

~ BANG! Ildi szülinapján

~ értelmes beszéd J (akarommondani D) urasággal

~ rájönni Szonjával egy pszichológiai előadás után, hogy mégiscsak jó nekünk, hogy nyelvészetet tanulunk ("annyira vágytan egy nyelvtörténeti szótárra vagy névtani könyvre!" :D)

... nah nah, nem volt ez olyan rossz hét. :)

Csak most majd legyen jobb. Kicsit hátradőlök és hagyom magam motiválni. Talán jobb is lesz.

(kösz Vivi)