A halottak napja nem zárult le a pécsi temetői látogatással. A család felkerekedett, töltött pár órát Gönyűn, majd kidobott Gyereket meg engem Pesten, és továbbutazott Vácra. Apa Naprát hallgatott a kocsiban, és ezt én nagyon értékeltem. :)
Gyerekkel igazi csajos másfél napot töltöttünk együtt. A Noir, a Delizia, a Melbourne úgy láttak viszont ifjú kísérőmmel, mint ha csakis nekünk épültek volna. A Karmazsin kis ékszeresdoboznyi üzletében Gyerek 20% kedvezményt kapott, amiért az MTT révén jutottunk ide, a boltokban nem győztünk álmélkodni és öltözködni, és mire kijöttünk a Promodból, már én is újra szépnek éreztem magam (ez mostanában ritka).
Vettem egy műbőr miniszoknyát. Erre a tényre mindenki csak úgy tudott reagálni, hogy omgwtf, de aki látta már rajtam, az tudja, hogy nagyon jól áll. Én meg hazavittem, kipakoltam az összes felsőmet (ami nagyon sok), és elkezdtem eszeveszettül ruhákat próbálni. Előkerült az összes régi fekete, szegecses, csipkés, feszülős francos ruha, én meg illegettem, mutogattam magam a tükörnek, közben ezernyi rockslágert toltam és táncoltam rájuk.
Vajh' miért.
Mikor Nóri felhívott, arról meséltem neki, hogy olyan jó volt ez a másfél nap, hogy nem is akarok most férfiemberre gondolni, nőnek lenni önmagában is olyan jó, hogy minek egyéb. Aztán elkezdtem ruhákat próbálgatni, és a gondolataim megint visszasodródtak az ellenkező nemhez. Hisz' mi a fenének csinálom én ezt a nagy műsort itt a tükör előtt? A csajok slamposan is szeretnének, max. aggódnának, valami baj van-e velem, a család sem tagadna ki, ha nem törekednék a csinosságra (talán még Gyerek sem).
Sz'al ja. Kinek.
Ez tart mozgásban és ez tépi szét a fejem. Na nem mintha ez a legkisebb mértékben is meglepő lenne, de én személy szerint mégis mit kezdjek vele.
De legalább van egy műbőr miniszoknyám, ami rakendroll.
(Mark Knopfler iszonyú jó pasi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése