szonett-nyersanyag egy bánatos éjszakán - közkívánatra újra

Hajnalba forduló részegségben

pörgetem át magamon ugyanazt a

lemezt, hátha van egy olyan barázda rajta,

melyet nem vettem észre,

és megmondja, mi ez a tehetetlen izgalom,

amit pimasz módon életben tartasz bennem.

Évek óta hiába jutok békére veled,

mert te taszítod a békét,

te egy örvény vagy, amibe belesodródtam,

és a végsőkig képes vagyok áltatni magam,

hogy ne lássam, ki vagy

- hogy ne lássam, mennyire felvettem ezt a szemellenzőt.

Te viszont elunod magad

és rám nézel, és magad is elhiszed,

hogy fontos vagyok, pontosan addig,

ameddig le nem veszed rólam a pillantásod

Mert mint egy közepesen értékes rongybaba,

várom, hogy lázzal feltöltsd bénult tagjaimat,

mert köztudott, hogy mindenki különlegesnek tart,

csak te nem tudod, miért.