napsugarak

Végigpörgettem a Facebookomat és szisztematikusan kitöröltem az összes megosztását annak a videónak, amin random emberek smárolnak először. Először is azért, mert iszonyúan idegesített, hogy mindenki megosztja nagy tüncögés közepette, másrészt meg szerintem egy cseppet sem aranyos vagy megindító, hanem inkább zavarba ejtő. Lehet, hogy nekem van jégből a szívem, de inkább olyan érzéseim voltak közben, mint mikor egy kínos jelenetet látok egy filmben.

Vége a mariórának, én meg legszívesebben gyorsan rávetném magam a házira, mert tök izgis, és egyébként is háromnegyed órát sikerült késnem óráról. Ehelyett szöveget kéne írnom, nyüssz. Ehelyett blogolok.

Milyen gyönyörű időnk is van!

Minden emlékem a szép időhöz kötődik. Például amikor a csajokkal hirtelen marha sportosak lettünk és futottunk egy kört a Városligetben. Én, Szonja lila csíkos zoknijában... lehet, hogy Eszti azért hagyott le a végén, mert megunta, hogy az emberek azt hiszik, köze van hozzám... :D

Nem tudom, mi lelte a Kreatív Szövegíró Kft-t, de a szabadulószoba előtt olyan röhögőgörcsöt kapott mindenki, hogy alig bírtuk összekaparni magunkat, hogy lejussunk. Úristen, de jó fej emberekkel dolgozom... Zsuzsa, a szokásos pengeéles tekintetével, Ancsi az elképesztő vicces beszólásaival, Jules, akit végre megismertem, az ezerwattos mosolyával, majd belibegett Andi is a kisbabájával, mint a megtestesült tökéletesség... már azelőtt elveszett az összes agyunk, hogy lejutottunk volna, de így is sikerült az 1 órás határidőn belül kijutnunk a szobából, 59 perccel... jéj, mozaikok, meg gombok, meg lakatok! Az enyhe klausztrofóbia lassan alábbhagyott, ahogy az asszociálós bölcsész és ultrahatékony marketinges-agyak összeadódva kiadtak egy nyerő színkombinációt... úh, de hullajó csapat vagyunk! :D Legközelebb jöhet az erotikus szabadulószoba! :D

Gergőnek jól állt a napsütés. (Meg a kutyáknak is egyébként, csak mondom.) Céltalanul bolyongtunk a Városligetben, a harsány fű és a vízszintes napsugarak között, egyenlőtlen arányban érvényesítve az akaratunkat. Nyenyec dalocskák és zümmögő fenyők és idegesítő családdal kapcsolatos sztorik kerültek terítékre, meg jó sok nevetés, hiszen ki mással lenne ilyen jellegzetes íze a társalgásnak?

Ráérősen sétáltam hazafelé és hihetetlenül nyugodtnak éreztem magam. Van nekem egyáltalán gondom a világon? Azon a fél kilométeren a Széchenyi Fürdőtől az Ajtósi kollégiumig nem volt.

(Na, és most a kávézóban a Where You Stand szól. So tell me if you ever find your flag, 'cause I will be right by you where you stand.)

Lassan átalakul az, hogy miért járunk a Kamarába. Kicsit kezdjük kinőni a helyet. Lehet ott egyáltalán még hármasban csajosbeszélgetni? Kicsit mintha mostanában túl sok lenne a különböző foglalkozás és vallás, és túl kevés italért fizetnénk mi magunk... persze vicces dolog az ilyen, de van értelme? Ismerős arcok, majdnem valódi érzelmek, indokolatlan irányokkal és lehetetlen törekvésekkel... milyen fura nép is a férfiak! A kedvencem az, amikor ki akarnak ismerni minket. De hát mi is fura nép vagyunk.

Ideje felkerekedni és Pomozis órára menni. Ditta, az egyik új kedvenc emberem, már biztosan ott van, én meg tök sok mindent akarok kérdezni tőle.

Szeretem a böjt időszakát. Kicsit önmegtartóztatós, kicsit aszkétikus, kicsit jobban odafigyelek magamra. Rám fér. Erőt ad az év többi részéhez, és a késő tavaszi hajtáshoz.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

/W.S./