"És te milyen tónus vagy?"

Hogyan megy az ember stylisthoz? Persze igyekszik nem mackónaciban, de egy olyan öltözködés-görcsnek, mint én, ez még további hasfájásokat okozott… bár egész nap hideg színekben voltam, az egyetlen nem ütött-kopott cipőm történetesen barna, de akkor át kell öltözni, de mire átöltöztem, leszakadt az ég, amihez a nyitott barna cipő nem jó, segítség-segítség… mire hív a főnök, és kiderül, hogy két órával elnéztem az időt és rég ott kéne lennem… na ekkor már nem érdekel se a cipő se a szín, csak fel az esőkabátot és spuri.

A stylist így is egy órát késett. Volt időnk még sok-sok percig stand-up comedyt nyomni Ancsival a munkatársaknak, akik azt mondták, ez jobb is, mint a stílustanácsadás. Ritka morbidok tudunk együtt lenni, az tény, nekem meg égnek áll a hajam a páratartalomtól.

Végül befutott a stylist. Precíz, makulátlan, igen határozott nő… T, és persze nagyon J. Üzleti stílustanácsadó, tehát az a klasszikus, egyszerű, arányos stílus híve, és főként férfi stylist, de persze egy nőtől sem szalad világgá. Egyébként Lacfi Áginak hívják, guglizni szabad. A blogját különösen ajánlom, különösen a fiúknak. Nem, nem gáz egy fiatalembertől sem, ha gondolkozik egy másodpercet, mielőtt beleugrik reggel a ruhájába, vagy kassza elé vezet egy inget.

Az első kör bemutatkozás után (ki kicsoda, mit csinál, hova szokott járkálni), jöttek a színek. És igen, ezt egész más egy stylisttól élőben hallani, mint ha az ember a dívány.hu-n vagy az urban:eve-en olvasná. Igen, a piros a dominancia jele, de valóban, mennyit tud számítani egy harsánypiros nyakkendő, pláne egy fehér ingen! És ja, ha problémát elsimítani kell, maradjunk a kéknél vagy a zöldnél, de pl. zseniális hatást érünk el, ha gyerekekkel foglalkozáshoz sárgát veszünk fel, és a lila vagy rózsaszín jegyek a férfin ösztönösen vonzzák a nőket, mert azt az érzetet keltik, hogy az illetőnek van egy érzékeny, empatikus oldala (Orbán Viktor pl. gyakran hord lila nyakkendőt). A sötétkék igen univerzális, és az első kosztümöd ilyen színű legyen, a fekete pedig erre nem alternatíva. Legfeljebb a szürke. A barna az üzleti életben kerülendő. Dominancia jelzéséhez meg hangsúlyozd a nyakat, a torkot (már megint a piros nyakkendők, vagy pl. Anna Wintour hangsúlyos rövid nyakláncai, amiket vésővel sem lehet leszedni róla…), és nem, nincs olyan, hogy valakinek nem áll jól egy bizonyos szín (igen, a sárgának, a narancsnak és a rózsaszínnek is vannak neked való árnyalatai), csupán ki kell választani a megfelelő változatot.

Majd jött a típuselmélet. Jeee! :D Hogy van hideg és meleg tónus, és mindegyiknek van egy enyhe és egy erős változata. Tehát a meleg tónus enyhe változata a tavasz típus, az erős az ősz. A hidegnek pedig enyhe a nyár, az erős pedig a tél. Na én erről eddig is hallottam, de az istennek sem sikerült bekategorizálni magam. Anno Nóri tél típusként diagnosztizált, de a hajam közepes seszínű (mármint eredetileg), az arcom sápadt, de sárgás, a szám színe jellegtelen, a szemem meghatározhatatlan kékeszöldesszürkés, barna foltokkal. Ki vagyok segítve…

Lacfi Ági elém rakott egy jókora tükröt és a nyakamba akasztott egy babarózsaszín kendőt, majd egy lazacszínűt. És csodák csodája, a lazac úgy sárgította a bőröm, mintha máj-rendellenességben szenvednék, a babarózsaszín azonban kellemes pirospozsgássá varázsolt egy pillanat alatt. Bogi lányom, te bizony hideg típus vagy. Ezt erősítette meg a pillanatok alatt a nyakamban landoló ekrü színű, majd vakító fehér kendő: a fehér kontrasztjában sokkal egészségesebbnek tűntem, mint a sárgás ekrüvel. Na, ennyit a kellemes meleg zöldekről, amikről eddig azt hittem, jól állnak… (Még jó, hogy a bőrkabátom hideg márványos.)

Na akkor nyár-e vagy tél… Lacfi Ági elém pakolt egy pasztellesebb nyári és egy markánsabb téli színskálát, és hamar kiderült, hogy az én tompább színvilágomhoz bizony sokkal jobban illik a nyár, tehát megszületett az ítélet: nyár típus vagyok, a fakó piros, a babarózsaszín, a középszürke, az égszín- és indigókék, a kékeslila, márványos zöld állnak jól. Mellesleg megdicsért, hogy ügyesen öltöztem fel a színeimhez, és javasolta, hogy váltsak hajszínt.

Mivel olyan szerencsések voltunk, hogy a négy alanyból pont a négy különböző tónus voltunk, röviden leírom a többieket is.

Ancsi nyakában a babarózsaszín kendő lidérces volt, a lazac azonban kifejezetten vonzóvá tette. Hasonlóan járt a fehérekkel is, a vakító fehérben olyan volt, mintha gézgipszbe csavarták volna, az ekrü kellemesen állt rajta. Halvány, szeplős bőre, világos vörösesbarna haja szinte predesztinálta a tavasz típusra, de mikor elé tették a színskálákat, hihetetlenül mély, barna szemével mintha csak az ősz típus színei vették volna fel a versenyt. Szoros versenyben tehát, de számára az ősz nyert.

Zsuzsa nem először járt Lacfi Áginál. Aranybarna hajában szőke csíkok voltak és tompa arany, gyöngyház színeket viselt halványbarna cipővel. A babarózsaszín sápasztotta, a lazacszín aranyló ragyogást adott a bőrének, pedig Zsuzsa elsősorban inkább sötétebb bőrű típus. Mégis, a kevés kontraszt miatt azonnal megkapta a tavaszi színskálát.

Andi sem először járt Lacfi Áginál és jó tanítványhoz méltó módon harsány pirosat, mellé intenzív tintakéket vett fel. Hosszú fekete haja, halvány, de sárgás bőre már önmagában Hófehérke és Audrey Hepburn keverékére emlékeztetett mindenkit, és egyértelmű volt: ilyen kontrasztokhoz csakis a tél típus illik.

Mindenki megkapta a színeit. De itt még nem volt vége a történetnek: Lacfi Ági parancsára fel kellett pattannom és álló helyzetben jól szemügyre kellett vennem az alkatomat.

Brrrrr.

Ekkor jön az, hogy mindenki elszörnyed magán, és a nők többsége legszívesebben összeugrana, behúzná a vállát, és idegesen elkezdene toporogni, nehogy egy részét igazán szemügyre tudják venni. Nekem is ez volt az első ösztönöm, de Lacfi Ági megkért, hogy most legyek szíves soroljam fel, mi tetszik magamnak magamban.

Hú. Hát ti mit mondanátok erre, ha ott álltok vigyázzban a saját pőre valóságotok előtt, más nők kereszttüzében, és mindenki azt várja, hogy na vajon melyik testrészeteket emelitek ki. Pozitívan.

(Ekkor bevillant, milyen iszonyúan, hihhetetlenül elbaszott a nők testképéről való diskurzus, és mennyire semmi, vérlázítóan nulla annak a kultúrája, hogy egy nő ki merjen állni és pozitív szemmel nézni a testére mások előtt, és mondjuk meg is szólalni ezzel kapcsolatban. Tegye fel a kezét, akinek nem azonnal a hibái jutnak eszébe, amikor mások előtt a saját testéről beszél. Pedig fiatal, egészséges nők voltunk mind. Iszonyú. Botrány.)

Na, hát mit tudtam erre mondani. Elsősorban az arányosságomat szeretem: semmim sem kirívóan nagy a többihez képest, és akár hízok, akár fogyok, számíthatok a szervezetem arányérzékére, mely akár jelentős mennyiségű zsírt tud majdnem észrevétlenül elosztani földi porhüvelyemen. Pacsi neki. Szeretem a dekoltázsom, a nyakam, a kulcscsontom környékét, mert elegánsnak tartom, szeretem, hogy sportos, szép vádlim van (biciklizés rulz), szeretem a finom, hegedűs kezem. Éééééééés máris egy öntömjénező egoista libának tűnök saját magam szemében, ahogyan ezeket leírom, pedig aztán ebből mi is valójában a szégyellnivaló. Ez volt az egyik legnagyobb tanulsága a stílustanácsadásnak: vannak ám dolgok mindenkiben, amik jók és szépek és lehet őket szeretni magukban, és ez nem titok vagy szégyen. Persze tudnék legalább ennyit mondani arról, hogy mit nem szeretek magamban, és nagy a kísértés, hogy kompenzálásképp most leírjam, de Lacfi Ági sem kérdezte, így én sem írok róla.

Megtudtam, hogy csupán egy dologra kell figyelnem: legszélesebb részemen, a csípőm vonalában lehetőleg ne érjen véget egy felsőm sem, inkább fölötte vagy alatta, mert minden „elvágás” hangsúlyozza az adott tesztrészt. Ez persze kompenzálható, ha ugyanolyan színű a felső és az alsó (ugye ez általában kék).

Kaptunk még néhány tanácsot, de ezek közül kevés volt az újdonság, így most nem írom le őket. Asszem ideje egy új bikininek, mert a nyakba kötős összerántja a vállat. (Na az még nem lesz egyszerű.)

Amit minden ismerősömnek ajánlani tudok:

• Keríts egy babarózsaszín/tiszta fehér, illetve egy lazacszín/törtfehér/elefántcsont/ekrü ruhadarabot, és tartsa felváltva az arcához. Figyelj arra, melyik egészíti ki kellemesen az arcod, és melyiktől tűnik betegnek/sápatagnak/öregnek. Ha babarózsaszín, akkor hideg, ha lazac, akkor meleg.
• Ettől kezdve csupán a kontrasztok számítanak. Van valami rajtad, ami kifejezetten sötét (pl. a szemed, a hajad, a szád)? Ha igen, akkor tél vagy vagy ősz, ha egymásba simulnak a színeid, akkor nyár vagy tavasz. Dáccit.
• Nem az számít, hogy neked milyen színek tetszenek. Pl. a rózsaszín egyikünknek sem a kedvence, de a számomra javasolt színek többsége sem kifejezetten a szívem csücske. A fekete pedig a közhiedelemmel ellentétben nem univerzális.
• Ha megvannak a színeid, a fazonnal kapcsolatban sok trükköt találsz, de ami a legfontosabb: amit hangsúlyozni akarsz, ott legyen „elvágás” az öltözködésedben. Értsd ezt a felső hosszában, a szoknya hosszában, az övekben, a ruhaujj hosszában, a dekoltázsban.

Ennyi volt számunkra a stílustanácsadás. Jó volt, érdekes volt, csajos volt (bár ezek mindegyike fiúkra is vonatkozik), és jót tett, hogy lehet végre beszélni a testről. Négy nagyon különböző kinézetű lány voltunk, és a végére senki sem érezte szebbnek vagy csúnyábbnak magát a másiknál. Azt tudta meg, ő maga hogyan legyen szebb.