~ Egy betört monitor, egy hét további maradás. X darab SMS, egy várt-váratlan találkozás, egy csodás reggel. És egy csodás ember! Hát én megmondtam, hogy takarítani kell. Miközben söpörtünk és sikáltunk, amerikai alterzenét énekeltünk fennhangon. (Reszkess környék.) Ennél jobb nincs is.
(Ugyanitt: hajaj. Kezdek megijedni.)
~ Egy honlap, septében kiszámolt pontok, egy boksz a levegőbe. Igen, én a végéig izgultam. Az ugyanis nagyon nem volt egyértelmű, hogy elérem-e az államis ponthatárt. Elértem. Hivatalos. Küzdöttem érte egy évig (hihetetlenül nagy köszönet azoknak, akik támogattak és segítettek és inspiráltak - tudjátok, kik vagytok!!!) és most már senki sem veszi el tőlem. Eufória.
~ Egy Inariban felbontott Lapin Kulta az egészségemre, egy bizonyos dél-amerikai indokolatlan állat, egy kirándulás Ferihegyre húgomért, és a gondolat, hogy 2 hét és újra itt leszek, és egy Finnair járat felé tartok... kicsit őrült érzés. Izgis, nem tudom, mit várjak tőle. A szociális görcsölést valahol félúton el kéne veszejteni...
Na jól van Bogi, nem unatkozol. Engedd már el magad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése