Aladdin

Elnéztem félhosszú fekete haját, hatalmas, iszonyú sötét szemét, és persze a hozzá tartozó nyílt tekintetet, csinos lilás száját, és már a beszélgetés közben röhögtem magamon, hogy ezt így most hogy sikerült. Épp levelet írtam, mikor odafordult hozzám, hogy ugyan már, nálam működik-e a Media Markt-os wifi, mert nála szakadozik... aztán hopp, már itt is ül velem szemben. Asszem épp az emberek tudatlanságáról és nemtörődömségéről beszélt, de persze lehet, hogy inkább a mesterséges végtagokról, melyek készítését épp MSc-n tanulja. Hol? Sudan-ban. Első megrökönyödésem után épp kérdezni akartam tőle, hogy Észak- vagy Dél-Szudában, amikor is felvilágosított, hogy Malmö közelében, és akkor végre leesett, milyen országról beszél. Cserébe persze gyökérnek nézett földrajzból, pedig csak a fülemmel van baj.

Gyerünk Bogáta, képes vagy erre. Képes vagy türelmesen meghallgatni a láthatóan okos és vagány, aranyos de szinte bosszantóan idealista emírségeki utazót, aki annyi idős, mint te, csöndben figyelheted, ahogy lángol a tekintete, miközben a társadalmi egyenlőtlenségekről szónokol, majd lesüti a szemét, hogy már megint ő beszélt túl sokat, felnevet egy óvatlanul elejtett viccemen, megpróbál arra bátorítani, hogy én beszéljek végre magamról, de újra és újra annyi gondolata lesz tőle, hogy rendre magához ragadja a szót. Közben megvizsgálja a tenyeremet, mert az egyetemen azt tanították neki, hogy a tenyérjóslás tudománya kuruzslás, így nyilván elkezdett utánajárni hogy valóban az-e.

Kicsit feszengve éreztem magam mellette, ahogy általában feszélyez olyan emberek társasága, akiknek sok felszínes kapcsolatuk van, így könnyen ismerkednek. Naésakkor! Talán nem érzem jól magam vele itt és most éppen, talán nem telt el máris pillanatok alatt két óra, tán bajom lesz belőle, vagy rabolja az időmet?

"Are you a psychologist?!" kiáltott fel hirtelen a sokadik kérdésem után. Kitört belőlem a nevetés. Nem, bár ő még nem tudta, hogy már réges-rég megállapítottam, hogy egy jó nagy ENFP-vel van dolgom...

És lehet, hogy ő nem látta, de vizsgáltam közben magamat is, mert váratlanul a mélységekből előhozta belőlem az idealistát, a közösségi felelősségvállalót, a toleráns és nyitott valakit, a világot jobbá tenni akarót, akit már szinte el is felejtettem, hogy létezik. Igen, tudok jó társaság lenni egy ilyen ember számára, és nem, nincs abban semmi átverés, ha akar velem még találkozni. Nem kell ezen annyira csodálkozni.

Mennem kellett tova, mert várt a költözés. Bedugtam a fülesemet, és az Only If For A Night angyali kara zúgott be a hallójárataimba. Hirtelen úgy éreztem, mint aki éveket fiatalodott. Only if for a night, vagy több, vagy kevesebb, de adtam neki egy esélyt neki, ahogy magamnak is, hogy valami újat engedjek az életembe, és végre friss élmények kerüljenek a bennem rég megrekedt gondolatok állóvizébe.